Proverbs 5

5:1

Min sønn! Akt på min visdom, bøi ditt øre til min forstand,

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

5:2

så du kan gjemme kloke råd og dine leber bevare kunnskap!

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

5:3

For en fremmed kvinnes leber drypper av honning, og glattere enn olje er hennes tunge;

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

5:4

men til sist er hun besk som malurt, hvass som et tveegget sverd.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

5:5

Hennes føtter går nedover til døden; hennes skritt fører like til dødsriket.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

5:6

På livets sti vil hun ikke vandre; hennes veier går hit og dit, uten at hun vet det.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

5:7

Så hør nu på mig, mine barn, og vik ikke fra min munns ord!

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

5:8

La din vei være langt fra henne, og kom ikke nær til døren på hennes hus,

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

5:9

forat du ikke skal gi andre din pryd og en grusom herre dine år,

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

5:10

forat ikke fremmede skal mettes av din eiendom, og frukten av din møie komme i en annen manns hus,

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

5:11

så du må stønne i din siste stund, når din kropp og ditt kjøtt tæres bort,

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

5:12

Og du må si: Hvorledes har jeg kunnet hate tukt, og hvorledes har mitt hjerte kunnet forakte tilrettevisning,

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

5:13

så jeg ikke hørte på dem som lærte mig, og ikke bøide mitt øre til dem som veiledet mig!

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

5:14

Nær var jeg kommet i den største ulykke midt i forsamlingen og menigheten.

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

5:15

Drikk av din egen brønn, drikk rinnende vann av din egen kilde!

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

5:16

Skulde vel dine kilder strømme ut på gaten, dine bekker på torvene?

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

5:17

La dem være for dig alene og ikke for fremmede sammen med dig!

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

5:18

Din kilde være velsignet, gled dig i din ungdoms hustru!

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

5:19

Den elskelige hind og den yndefulle stengjet! Hennes barm kvege dig til enhver tid, av hennes kjærlighet være du alltid drukken!

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

5:20

Hvorfor, min sønn, skulde du da være drukken av attrå efter en annen manns hustru og favne en fremmed kvinnes barm?

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

5:21

For en manns veier ligger åpne for Herrens øine, og Herren jevner alle hans stier.

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

5:22

Den ugudelige fanges i sine egne misgjerninger, og han holdes fast i sin egen synds snarer.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

5:23

Han må dø, fordi han ikke lot sig tukte, og for sin store dårskaps skyld tumler han og faller.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.