Proverbs 27

Ros dig ikke av den dag imorgen, for du vet ikke hvad dagen vil føde!

Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap *tereád.*

La en annen rose dig og ikke din egen munn, en fremmed og ikke dine egne leber!

Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

Stenen er tung, og sanden veier meget, men dårens harme er tyngre enn begge.

Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

Vrede er fryktelig, og harme er som en flom; men hvem kan stå sig mot avind?

A búsulásban kegyetlenség *van,* és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

Åpenlys irettesettelse er bedre enn kjærlighet som skjules.

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

Trofaste er vennens slag, men troløse er fiendens kyss.

Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.

Den mette vraker honning, men for den sultne er alt bittert søtt.

A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.

Lik en spurv som flyver omkring borte fra sitt rede, er en mann som vanker om borte fra sitt hjem.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.

Olje og røkelse gleder hjertet, og likeså en venns ømhet og opriktige råd.

*Mint* a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes *szavai is, melyek* lelke tanácsából *valók.*

Forlat ikke din venn og din fars venn, og kom ikke i din brors hus den dag du er i nød! En granne nær ved er bedre enn en bror langt borte.

A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

Vær vis, min sønn, og gled mitt hjerte, så jeg kan svare den som håner mig!

Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

Den kloke ser ulykken og skjuler sig; de uerfarne går videre og må bøte.

Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

Ta hans klær, han har gått i borgen for en annen, og ta pant av ham for en fremmed kvinnes skyld!

Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

Den som velsigner sin venn med høi røst tidlig om morgenen, ham skal det regnes som en forbannelse.

A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

Et stadig takdrypp på en regndag og en trettekjær kvinne ligner hverandre.

A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

Den som holder på henne, holder på vind, og hans høire hånd griper i olje.

Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.

Jern skjerpes ved jern, og en mann slipes ved å omgås andre.

*Miképen* egyik vassal a másikat élesítik, *a képen* az ember élesíti az ő barátjának orczáját.

Den som passer sitt fikentre, får ete dets frukt, og den som tar vare på sin herre, blir æret.

*Mint* a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.

Likesom ansikt speiler sig mot ansikt i vannet, så finner det ene menneske sitt hjerte igjen hos det andre.

Mint a vízben egyik orcza a másikat *megmutatja,* úgy egyik embernek szíve a másikat.

Dødsriket og avgrunnen blir ikke mette, og menneskenes øine blir heller ikke mette.

*Mint* a sír és a pokol meg nem elégednek, *úgy* az embernek szemei meg nem elégednek.

Digel er for sølv og ovn for gull, og en mann prøves efter det han roser.

*Mint* az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében *próbáltatik meg, úgy* az ember az ő híre-neve szerint.

Om du støter dåren i morteren med støteren midt iblandt grynene, så viker hans dårskap allikevel ikke fra ham.

Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.

Du bør nøie kjenne dine fårs utseende; ha omsorg for din buskap!

Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

For gods varer ikke til evig tid, og en krone ikke gjennem alle slekter.

Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?

Når høiet er borte, og det unge gress kommer til syne, og fjellgresset samles inn,

*Mikor* levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:

så har du lam til klær og bukker til å kjøpe aker for,

Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,

og du har gjetemelk nok til føde for dig og ditt hus og til livsophold for dine piker.

És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.