Proverbs 1

Ordsprog av Salomo, Davids sønn, Israels konge.

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

Av dem kan en lære visdom og tukt og å skjønne forstandige ord;

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

av dem kan en motta tukt til klokskap og lære rettferdighet og rett og rettvishet;

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

de kan gi de enfoldige klokskap, de unge kunnskap og tenksomhet.

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Den vise skal høre på dem og gå frem i lærdom, og den forstandige vinne evne til å leve rett.

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

Av dem kan en lære å forstå ordsprog og billedtale, vismenns ord og deres gåter.

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

Å frykte Herren er begynnelsen til kunnskap; visdom og tukt foraktes av dårer.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

Hør, min sønn, på din fars tilrettevisning og forlat ikke din mors lære!

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

For de er en fager krans for ditt hode og kjeder om din hals.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

Min sønn! Når syndere lokker dig, da samtykk ikke!

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Når de sier: Kom med oss! Vi vil lure efter blod, sette feller for de uskyldige uten grunn;

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

vi vil sluke dem levende som dødsriket, med hud og hår, likesom det sluker dem som farer ned i graven;

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

vi vil finne alle slags kostelig gods, fylle våre hus med rov;

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

du skal få kaste lodd om det med oss, vi skal alle ha samme pung -

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

slå da ikke følge med dem, min sønn, hold din fot borte fra deres sti!

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

For deres føtter haster til det onde, og de er snare til å utøse blod;

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

til ingen nytte blir garnet utspent så alle fuglene ser det;

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

de lurer efter sitt eget blod, de setter feller for sig selv.

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

Så går det hver den som søker urettferdig vinning; den tar livet av sine egne herrer.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Visdommen roper høit på gaten, den lar sin røst høre på torvene;

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

på hjørnet av larmfylte gater roper den, ved portinngangene, rundt omkring i byen taler den og sier:

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

Hvor lenge vil I uforstandige elske uforstand og spotterne ha lyst til spott og dårene hate kunnskap?

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

Vend om og gi akt på min tilrettevisning! Da vil jeg la min ånd velle frem for eder, jeg vil kunngjøre eder mine ord.

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Fordi jeg ropte, og I ikke vilde høre, fordi jeg rakte ut min hånd, og ingen gav akt,

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

fordi I forsmådde alle mine råd og ikke vilde vite av min tilrettevisning,

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

så vil også jeg le når ulykken rammer eder, jeg vil spotte når det kommer som I reddes for,

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

når det I reddes for, kommer som et uvær, og eders ulykke farer frem som en stormvind, når trengsel og nød kommer over eder.

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

Da skal de kalle på mig, men jeg svarer ikke; de skal søke mig, men ikke finne mig.

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Fordi de hatet kunnskap og ikke vilde frykte Herren,

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

fordi de ikke vilde vite av mitt råd og foraktet all min tilrettevisning,

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

derfor skal de ete frukten av sine gjerninger, og av sine onde råd skal de mettes.

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

For de uforstandiges selvrådighet dreper dem, og dårenes trygghet ødelegger dem;

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

men den som hører på mig, skal bo trygt og leve i ro uten frykt for ulykke.

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.