Matthew 22

Og Jesus tok atter til orde og talte til dem i lignelser og sa:

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

Himlenes rike er å ligne med en konge som gjorde bryllup for sin sønn.

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

Og han sendte sine tjenere ut for å be de innbudne komme til bryllupet; men de vilde ikke komme.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

Atter sendte han andre tjenere ut og sa: Si til de innbudne: Se, jeg har gjort i stand mitt måltid: mine okser og mitt gjø-fe er slaktet, og alt er ferdig; kom til bryllupet!

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

Men de brydde sig ikke om det og gikk sin vei, den ene til sin aker, den annen til sitt kjøbmannskap;

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

og de andre tok fatt på hans tjenere, hånte dem og slo dem ihjel.

A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

Men kongen blev harm, og sendte sine krigshærer ut og drepte disse manndrapere og satte ild på deres by.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

Derefter sier han til sine tjenere: Bryllupet er vel ferdig, men de innbudne var det ikke verd;

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

gå derfor ut på veiskjellene og be til bryllups så mange I finner!

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

Så gikk da disse tjenere ut på veiene og fikk sammen alle dem de fant, både onde og gode, og bryllupshuset blev fullt av gjester.

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

Da nu kongen gikk inn for å se på dem som satt til bords, så han der en mann som ikke hadde bryllupsklædning på.

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

Og han sa til ham: Min venn! hvorledes er du kommet inn her og har ikke bryllupsklædning på! Men han tidde.

És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

Da sa kongen til tjenerne: Bind hender og føtter på ham og kast ham ut i mørket utenfor! Der skal være gråt og tenners gnidsel.

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

For mange er kalt, men få er utvalgt.

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Da gikk fariseerne bort og holdt råd om hvorledes de kunde fange ham i ord.

Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

Og de sendte sine disipler avsted til ham sammen med herodianerne og lot dem si: Mester! vi vet at du er sanndru og lærer Guds vei i sannhet, og ikke bryr dig om nogen, for du gjør ikke forskjell på folk;

És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

Si oss da: Hvad tykkes dig? er det tillatt å gi keiseren skatt, eller ikke?

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Men Jesus merket deres ondskap og sa: Hvorfor frister I mig, hyklere?

Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

Vis mig skattens mynt! De rakte ham da en penning.

Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

Og han sier til dem: Hvis billede og påskrift er dette?

És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

De sier til ham: Keiserens. Da sier han til dem: Gi da keiseren hvad keiserens er, og Gud hvad Guds er!

Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

Og da de hørte det, undret de sig, og forlot ham og gikk bort.

És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

Samme dag kom nogen sadduseere til ham, de som sier at det ikke er nogen opstandelse, og de spurte ham og sa:

Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

Mester! Moses har sagt: Når en mann dør og ikke har barn, da skal hans bror gifte sig med hans hustru og opreise sin bror avkom.

Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

Nu var det hos oss syv brødre; og den første giftet sig og døde, og da han ikke hadde avkom, efterlot han sin hustru til broren.

Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

Likeså den annen og den tredje, like til den syvende.

Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

Men sist av alle døde kvinnen.

Legutoljára pedig az asszony is meghala.

Men i opstandelsen, hvem av de syv skal da få henne til hustru? for de har jo hatt henne alle sammen.

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

Men Jesus svarte og sa til dem: I farer vill fordi I ikke kjenner skriftene og heller ikke Guds kraft.

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

For i opstandelsen hverken tar de til ekte eller gis de til ekte, men de er som Guds engler i himmelen.

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

Men om de dødes opstandelse, har I da ikke lest hvad som er sagt eder om den av Gud, som sier:

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

Jeg er Abrahams Gud og Isaks Gud og Jakobs Gud? Han er ikke de dødes Gud, men de levendes.

Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

Og da folket hørte det, var de slått av forundring over hans lære.

És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

Men da fariseerne hørte at han hadde stoppet munnen på sadduseerne, kom de sammen;

A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

og en av dem, en lovkyndig, spurte for å friste ham:

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

Mester! hvilket bud er det største i loven?

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

Han sa til ham: Du skal elske Herren din Gud av alt ditt hjerte og av all din sjel og av all din hu.

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Dette er det største og første bud.

Ez az első és nagy parancsolat.

Men det er et annet som er like så stort: Du skal elske din næste som dig selv.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

På disse to bud hviler hele loven og profetene.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Men mens fariseerne var samlet, spurte Jesus dem:

Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

Hvad tykkes eder om Messias? hvis sønn er han? De sier til ham: Davids.

Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

Han sier til dem: Hvorledes kan da David i Ånden kalle ham herre, når han sier:

Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

Herren sa til min herre: Sett dig ved min høire hånd, til jeg får lagt dine fiender under dine føtter!

Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Kaller nu David ham herre, hvorledes kan han da være hans sønn?

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

Og ingen kunde svare ham et ord, og heller ikke vågde nogen å spørre ham mere fra den dag.

És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.