Job 9

9:1

Da tok Job til orde og sa:

Felele pedig Jób, és monda:

9:2

Ja visst, jeg vet at det er så; hvorledes skulde en mann kunne ha rett mot Gud?

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

9:3

Om han hadde lyst til å gå i rette med Gud, kunde han ikke svare ham ett til tusen.

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

9:4

Vis som han er av hjerte og veldig i styrke - hvem trosset ham og kom vel fra det,

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

9:5

han som flytter fjell før de vet av det, som velter dem i sin vrede,

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

9:6

som ryster jorden, så den viker fra sitt sted, og dens støtter bever,

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

9:7

som byder solen, så den ikke går op, og som setter segl for stjernene,

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

9:8

som alene utspenner himmelen og skrider frem over havets høider,

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9:9

som har skapt Bjørnen, Orion og Syvstjernen og Sydens stjernekammere,

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

9:10

som gjør store, uransakelige ting og under uten tall?

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

9:11

Han går forbi mig, og jeg ser ham ikke; han farer forbi, og jeg merker ham ikke.

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

9:12

Han griper sitt rov - hvem vil hindre ham, hvem vil si til ham: Hvad gjør du?

Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

9:13

Gud holder ikke sin vrede tilbake; under ham måtte Rahabs hjelpere bøie sig.

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

9:14

Hvorledes skulde da jeg kunne svare ham og velge mine ord imot ham,

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

9:15

jeg som ikke kunde svare om jeg enn hadde rett, men måtte be min dommer om nåde!

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

9:16

Om jeg ropte, og han svarte mig, kunde jeg ikke tro at han hørte min røst,

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

9:17

han som vilde knuse mig i storm og uten årsak ramme mig med sår på sår,

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

9:18

som ikke vilde tillate mig å dra ånde, men vilde mette mig med lidelser.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

9:19

Gjelder det styrke, så sier han: Se, her er jeg! Gjelder det rett: Hvem vil stevne mig?

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

9:20

Hadde jeg enn rett, skulde dog min egen munn dømme mig skyldig; var jeg enn uskyldig, vilde han dog si at jeg hadde urett.

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

9:21

Skyldløs er jeg; jeg bryr mig ikke om å leve - jeg forakter mitt liv.

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

9:22

Det kommer ut på ett; derfor sier jeg: Skyldløs eller ugudelig - han gjør dem begge til intet.

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

9:23

Når svepen brått rammer med død, spotter han de uskyldiges lidelse.

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

9:24

Jorden er gitt i den ugudeliges hånd; han tilhyller dens dommeres åsyn. Er det ikke han som gjør det, hvem er det da?

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

9:25

Mine dager har vært hastigere enn en løper; de er bortflyktet uten å ha sett noget godt;

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

9:26

de har faret avsted som båter av rør, som en ørn som slår ned på sitt bytte.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

9:27

Om jeg sier: Jeg vil glemme min sorg, jeg vil la min mørke mine fare og se glad ut,

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

9:28

da gruer jeg for alle mine plager; jeg vet jo at du ikke frikjenner mig.

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

9:29

Jeg skal jo være ugudelig - hvorfor gjør jeg mig da forgjeves møie?

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

9:30

Om jeg tvettet mig med sne og renset mine hender med lut,

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

9:31

da skulde du dyppe mig i en grøft, så mine klær vemmedes ved mig.

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

9:32

For han er ikke en mann som jeg, så jeg kunde svare ham, så vi kunde gå sammen for retten;

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.

9:33

det er ikke nogen voldgiftsmann mellem oss, som kunde legge sin hånd på oss begge.

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

9:34

Når han bare tok sitt ris bort fra mig, og hans redsler ikke skremte mig!

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

9:35

Da skulde jeg tale uten å reddes for ham; for slik er jeg ikke, det vet jeg med mig selv.

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!