Job 6

Da tok Job til orde og sa:

Jób pedig felele, és monda:

Gid min gremmelse blev veid, og min ulykke samtidig lagt på vekten!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

For nu er den tyngre enn havets sand; derfor var mine ord tankeløse.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

For den Allmektiges piler sitter i mig, og min ånd drikker deres gift; Guds redsler stiller sig op imot mig.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Skriker vel et villesel midt i det grønne gress? Eller brøler en okse foran sitt fôr?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Hvem vil ete det som det ingen smak er i, uten salt? Eller er det smak i eggehvite?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Det byr mig imot å røre ved det; det er for mig som utskjemt mat.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Gid min bønn måtte bli hørt, og Gud vilde opfylle mitt håp!

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Og måtte det behage Gud å knuse mig, å slippe løs sin hånd og avskjære min livstråd!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Da hadde jeg ennu en trøst, og jeg skulde springe av glede midt i den skånselløse smerte; for jeg har ikke fornektet den Helliges ord.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Hvad kraft har jeg, så jeg kunde holde ut, og hvad blir enden med mig, så jeg kunde være tålmodig?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Er da min kraft som stenens kraft? Eller er mitt kjøtt av kobber?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Er jeg da ikke aldeles hjelpeløs? Er ikke all utsikt til frelse fratatt mig?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Den ulykkelige burde møte kjærlighet hos sin venn, selv om han opgir frykten for den Allmektige.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Men mine brødre har sviktet som en bekk, som strømmer hvis vann skyller over,

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

som er grumset av is, og som det skjuler sig sne i;

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

men på den tid de treffes av solens glød, tørkes de ut; når det blir hett, svinner de bort.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Karavaner som er på veien til dem, bøier av; de drar op i ørkenen og omkommer.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Temas karavaner speidet efter dem, Sjebas reisefølger satte sitt håp til dem;

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

de blev til skamme, fordi de stolte på dem; de kom dit og blev skuffet.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Således er I nu blitt til intet; I ser ulykken og blir redde.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Har jeg vel bedt eder at I skulde gi mig noget eller bruke noget av eders gods til beste for mig,

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

at I skulde frelse mig av fiendens hånd og løskjøpe mig fra voldsmenn?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Lær mig, så skal jeg tie, og vis mig hvori jeg har faret vill!

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Hvor kraftige er ikke rettsindige ord! Men hvad gagn er det i en refselse fra eder?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Tenker I på å refse ord? Ord av en fortvilet mann hører jo vinden til.

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Endog om en farløs kunde I kaste lodd og kjøpslå om eders venn.

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Men gjør nu så vel å se på mig! Skulde jeg vel ville lyve eder midt op i ansiktet?

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Vend om, la det ikke skje urett! Vend om, jeg har ennu rett i dette.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Er det urett på min tunge, eller skulde min gane ikke merke hvad som er ondt?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?