Job 41

Ingen er så djerv at han tør tirre den; hvem tør da sette sig op imot mig?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Hvem gav mig noget først, så jeg skulde gi ham vederlag? Alt under himmelen hører mig til.

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Jeg vil ikke tie om dens lemmer, om dens store styrke og dens fagre bygning.

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Hvem har dradd dens klædning av? Hvem tør komme innenfor dens dobbelte rad av tenner?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Hvem har åpnet dens kjevers dør? Rundt om dens tenner er redsel.

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Stolte er skjoldenes rader; hvert av dem er tillukket som med et fast segl.

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

De ligger tett innpå hverandre, og ingen luft trenger inn imellem dem.

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Det ene skjold henger fast ved det andre; de griper inn i hverandre og skilles ikke at.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Når den nyser, stråler det frem lys, og dens øine er som morgenrødens øielokk.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Bluss farer ut av dens gap, gnister spruter frem.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Fra dens nesebor kommer røk som av en gryte som koker over siv.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Dens ånde tender kull i brand, og luer går ut av dens gap.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

På dens hals har styrken sin bolig, og angsten springer foran den.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Dens doglapper sitter fast; de er som støpt på den og rører sig ikke.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Dens hjerte er fast som sten, fast som den underste kvernsten.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Når den hever sig, gruer helter; av redsel mister de sans og samling.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Rammes den med sverd, så biter det ikke på den, heller ikke lanse, pil eller kastespyd.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Den akter jern som strå, kobber som ormstukket tre.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Buens sønn jager den ikke på flukt; slyngens stener blir som halm for den.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Stridsklubber aktes som halm, og den ler av det susende spyd.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

På dens buk sitter skarpe skår, den gjør spor i dyndet som efter en treskeslede.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Den får dypet til å koke som en gryte; den får havet til å skumme som en salvekokers kjele.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Efter den lyser dens sti; dypet synes å ha sølvhår.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Det er intet på jorden som er herre over den; den er skapt til ikke å reddes.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Alt som er høit, ser den i øiet; den er en konge over alle stolte dyr.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.