Job 26

Da tok Job til orde og sa:

Jób pedig felele, és monda:

Hvor du har hjulpet den avmektige, støttet den kraftløse arm!

Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

Hvor du har gitt den uvise råd, og hvilket overmål av visdom du har lagt for dagen!

Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

Hvem har du fremført dine ord for, og hvis ånd har talt gjennem dig?

Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

Dødsrikets skygger skjelver, vannenes dyp og de som bor i dem.

A halottak is megremegnek *tőle;* a vizek alatt levők és azok lakói is.

Dødsriket ligger åpent for ham og avgrunnen uten dekke.

Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

Han breder Norden ut over det øde rum, han henger jorden på intet.

Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

Han binder vannene sammen i sine skyer, og skyene brister ikke under dem.

Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

Han lukker for sin trone, breder sine skyer over den.

Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.

En grense har han dradd i en ring over vannene, der hvor lyset grenser til mørket.

Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

Himmelens støtter skjelver, og de forferdes for hans trusel.

Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

Ved sin kraft oprører han havet, og ved sin forstand knuser han Rahab.

Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

Ved hans ånde blir himmelen klar; hans hånd gjennemborer den lettfarende drage.

Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

Se, dette er bare utkantene av hans verk; hvor svak er lyden av det ord vi hører! Men hans veldes torden - hvem forstår den?

Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?