Job 17

Min ånd er brutt, mine dager utslukket; bare graver har jeg for mig.

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Sannelig, spott omgir mig på alle kanter, og mitt øie må dvele ved deres trettekjære ferd.

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

Så sett nu et pant, gå i borgen for mig hos dig selv! Hvem skulde ellers gi mig håndslag?

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Du har jo lukket deres hjerte for innsikt; derfor vil du ikke la dem vinne.

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Den som forråder venner, så de blir til bytte, hans barns øine skal tæres bort.

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Jeg er satt til et ordsprog for folk; jeg er en mann som blir spyttet i ansiktet.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Mitt øie er sløvt av gremmelse, og alle mine lemmer er som en skygge.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Rettskafne forferdes over dette, og den skyldfrie harmes over den gudløse;

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

men den rettferdige holder fast ved sin vei, og den som har rene hender, får enn mere kraft.

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Men I - kom bare igjen alle sammen! Jeg finner dog ikke nogen vismann blandt eder.

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Mine dager er faret forbi, mine planer sønderrevet - mitt hjertes eiendom!

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Natt gjør de til dag, lyset, sier de, er nærmere enn det mørke som ligger like for mig.

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

Når jeg håper på dødsriket som mitt hus, reder i mørket mitt leie,

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

roper til graven: Du er min far, til makken: Du er min mor og min søster,

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

hvor er da mitt håp? Mitt håp - hvem øiner det?

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Til dødsrikets bommer farer de ned, på samme tid som jeg går til hvile i støvet.