Job 13

Se, alt sammen har mitt øie sett, mitt øre hørt og merket sig.

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

Det I vet, vet også jeg; jeg står ikke tilbake for eder.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Men jeg vil tale til den Allmektige, og jeg har lyst til å rettferdiggjøre mig for Gud.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

Men I spinner løgn sammen, I er alle dårlige læger.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Gid I vilde tie stille! Det skulde bli regnet eder til visdom.

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Hør nu på min tilrettevisning og merk på refselsene fra mine leber!

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Vil I tale urett til forsvar for Gud, og vil I til hans forsvar tale svik?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Vil I ta hans parti, eller vil I være sakførere for Gud?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Vil det gå eder godt når han ransaker eder, eller vil I narre ham, som en narrer et menneske?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Han vil tukte eder, om I i lønndom tar parti for ham.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Vil ikke hans høihet forferde eder, og redselen for ham falle over eder?

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Eders tankesprog er askesprog; eders skanser blir til skanser av ler.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Ti, la mig være, så jeg kan tale, så får det komme over mig hvad det vil!

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Hvorfor skulde jeg bære mitt kjøtt mellem mine tenner? Jeg vil legge mitt liv i min hånd.

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

Se, han vil drepe mig - jeg venter på ham; jeg vil bare rettferdiggjøre mine veier for hans åsyn.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

Også det skal bli mig til frelse; for ingen gudløs kommer for hans åsyn.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Hør da nøie på mitt ord og la min forklaring trenge inn i eders ører!

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Se, jeg har saken i orden; jeg vet jeg skal få rett.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Hvem er den som vil gå i rette med mig? Ja, da vil jeg tie og opgi ånden.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Bare to ting må du ikke gjøre mot mig, da skal jeg ikke skjule mig for ditt åsyn:

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

Ta din hånd bort fra mig, og la ikke dine redsler forferde mig!

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Så kall da, og jeg skal svare; eller la mig tale, og svar du mig!

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Hvor mange misgjerninger og synder har jeg? La mig få vite min brøde og min synd!

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Hvorfor skjuler du ditt åsyn og holder mig for din fiende?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Vil du skremme et bortblåst blad og forfølge det tørre strå? -

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

siden du idømmer mig så hårde lidelser og lar mig arve min ungdoms misgjerninger

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

og setter mine føtter i stokken og vokter på alle mine veier og drar en ring om mine fotsåler,

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

og dette gjør du mot en som tæres bort som makk-ett tre, som et klædebon møllet har ett.

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.