Job 11

Da tok Sofar fra Na'ama til orde og sa:
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Skulde en ordflom bli uten svar, eller en ordgyter få rett?
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Skulde dine store ord drive menn til taushet, skulde du spotte uten at nogen skammer dig ut?
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Og skal du få si: Ren er min lære, og skyldfri er jeg i dine øine?
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Men bare Gud vilde tale og oplate sine leber mot dig
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
og åpenbare dig visdommens hemmeligheter, at det i dem er dobbelt forstand! Da måtte du nok innse at Gud tilgir dig noget av din misgjerning.
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
Mon du kan finne bunn i Guds vesen eller nå frem til den Allmektiges ytterste grense?
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Himmelhøi er den, hvad kan du gjøre? Dypere enn dødsriket, hvad vet du?
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
Lengere enn jorden er dens mål og bredere enn havet.
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Om han farer frem og setter i fengsel og sammenkaller retten, hvem vil da hindre ham?
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
For han, han kjenner de falske folk og ser uretten, uten at han trenger å gi akt på den,
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
og selv en uvettig mann får forstand, og et ungt villesel blir født til menneske.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Hvis du retter ditt hjerte og utbreder dine hender til ham -
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
er det synd i din hånd, da ha den bort og la ikke urett bo i dine telt -
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
ja, da skal du, fri for lyte, opløfte ditt åsyn og stå fast og ikke frykte;
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
for du skal glemme din møie, som forbifarne vann skal du komme den i hu.
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Og lysere enn middagen blir da ditt liv; mørket blir for dig som morgenen.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.
Og du skal være trygg, for da er det håp, og når du har sett dig vel omkring, kan du legge dig trygt til ro.
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Og du skal hvile, og ingen skal skremme dig op, og mange skal søke din yndest.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Men de ugudeliges øine tæres bort; de har ingen tilflukt mere, og deres håp er å utånde sjelen.
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!