Isaiah 2

Det ord som Esaias, sønn av Amos, mottok i et syn om Juda og Jerusalem.

Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.

Og det skal skje i de siste dager, da skal fjellet der Herrens hus står, være grunnfestet på toppen av fjellene og høit hevet over alle høider, og alle hedningefolk skal strømme til det.

Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;

Og mange folkeslag skal gå avsted og si: Kom, la oss gå op til Herrens berg, til Jakobs Guds hus, så han kan lære oss sine veier, og vi ferdes på hans stier! For fra Sion skal lov utgå, og Herrens ord fra Jerusalem.

És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;

Og han skal dømme mellem hedningefolkene og skifte rett for mange folkeslag, og de skal smi sine sverd om til hakker og sine spyd til vingårdskniver; et folk skal ikke lenger løfte sverd mot et annet, og de skal ikke mere lære å føre krig.

Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.

Jakobs hus! Kom, la oss vandre i Herrens lys!

Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!

For du har forkastet ditt folk, Jakobs hus, fordi de er fulle av Østerlands kunster og spår av skyene som filistrene, og mennesker av fremmed ætt drar de inn i landet i mengde.

Mert elhagytad, *Uram,* a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;

Deres land blev fullt av sølv og gull, og det er ingen ende på dets skatter; deres land blev fullt av hester, og det er ingen ende på dets vogner;

És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;

deres land blev fullt av avguder; de tilbeder sine henders verk, det deres fingrer har gjort.

És betelt földje bálványokkal, *és *kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.

Og mennesket blir bøiet, og mannen ydmyket - tilgi dem ikke!

Ezért *porba* hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.

Gå inn i fjellet og skjul dig i støvet for Herrens gru og for hans høihets herlighet!

Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt.

Menneskets stolte øine blir ydmyket, og mennenes stolthet blir bøiet, og Herren alene er høi på den dag.

A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága *porba* hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.

For Herren, hærskarenes Gud, har satt en dag til dom over alt stolt og høit og over alt ophøiet, så det blir ydmyket,

Mert a seregek Urának napja *eljő* minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.

både over alle Libanons sedrer, de høie og ophøiede, og over alle Basans eker

És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;

og over alle de høie fjell og over alle de stolte høider

Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;

og over hvert høit tårn og over hver fast mur

Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;

og over alle Tarsis-skib og over alt som er fagert å skue.

És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen.

Og menneskets overmot blir bøiet, og mennenes stolthet blir ydmyket, og Herren alene er høi på den dag.

És *porba* hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.

Og avgudene - med dem er det helt forbi.

És a bálványokat teljességgel elveszti.

Og folk skal gå inn i fjellhulene og i jordens revner for Herrens gru og for hans høihets herlighet, når han reiser sig for å forferde jorden.

És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

På den dag skal menneskene kaste sine guder av sølv og gull, som de har gjort sig for å tilbede dem, bort til muldvarpene og flaggermusene

Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,

og gå inn i fjellkløftene og i berghulene for Herrens gru og for hans høihets herlighet, når han reiser sig for å forferde jorden.

Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

Hold da op med å stole på mennesket, i hvis nese det bare er et pust! Hvad er han å akte for?