II Corinthians 6

Men som medarbeidere formaner vi eder også at I ikke forgjeves må ta imot Guds nåde.

Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

Han sier jo: På den tid som behaget mig, bønnhørte jeg dig, og på frelsens dag kom jeg dig til hjelp. Se, nu er en velbehagelig tid, se, nu er frelsens dag!

Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.

Og vi gir ikke i noget stykke noget anstøt, forat ikke tjenesten skal bli lastet,

Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.

men viser oss i alt som Guds tjenere: ved stort tålmod i trengsler, i nød, i angst,

Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

under slag, i fengsler, i oprør, i strengt arbeid, i nattevåk, i faste;

Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.

ved renhet, ved skjønnsomhet, ved langmodighet, ved godhet, ved den Hellige Ånd, ved uskrømtet kjærlighet,

Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

ved sannhets ord, ved Guds kraft, ved rettferds våben på høire og venstre side;

Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;

i ære og vanære, med ondt rykte og godt rykte, som forførere og dog sanndrue,

Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;

som ukjente og dog velkjente; som de som dør, og se, vi lever, som de som refses og dog ikke ihjelslåes,

Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

som bedrøvede, men alltid glade, som fattige, som dog gjør mange rike, som de som intet har og dog eier alt.

Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.

Vår munn er oplatt mot eder, I korintiere, vårt hjerte har utvidet sig.

A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.

I har ikke trangt rum hos oss, men det er trangt i eders hjerte.

Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

Men like for like - jeg taler som til barn - utvid også I eders hjerter!

Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.

Dra ikke i fremmed åk med vantro! for hvad samlag har rettferd med urett, eller hvad samfund har lys med mørke?

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

Og hvad samklang er det mellem Kristus og Belial, eller hvad lodd og del har en troende med en vantro?

És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

Og hvad enighet er det mellem Guds tempel og avguder? Vi er jo den levende Guds tempel, som Gud har sagt: Jeg vil bo iblandt dem og ferdes iblandt dem, og jeg vil være deres Gud, og de skal være mitt folk.

Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.

Derfor, gå ut fra dem og skill eder fra dem, sier Herren, og rør ikke ved urent, så skal jeg ta imot eder,

Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

og jeg vil være eder en far, og I skal være mig sønner og døtre, sier Herren, den Allmektige.

És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.