Lamentations 3

Ko ahau te tangata kua kite i te pouri, he mea na te rakau o tona riri.
Εγω ειμαι ο ανθρωπος, οστις ειδον θλιψιν απο της αβδου του θυμου αυτου.
I arahina e ia, i meinga kia haere i te pouri, kahore i te marama.
Με ωδηγησε και εφερεν εις σκοτος και ουχι εις φως.
He pono kua tahuri mai ia ki ahau, kua anga mai tona ringa ki ahau, a pau noa te ra.
Ναι, κατ εμου εστραφη κατ εμου εστρεψε την χειρα αυτου ολην την ημεραν.
Kua meinga nei e ia oku kikokiko me toku kiri kia rite ki o te koroheke, mangungu kau i a ia oku wheua.
Επαλαιωσε την σαρκα μου και το δερμα μου συνετριψε τα οστα μου.
Kua hanga e ia he patu moku; karapotia ana ahau ki te wai kawa, ki te raruraru.
Ωικοδομησε κατ εμου και με περιεκυκλωσε χολην και μοχθον.
Kua meinga ahau e ia kia noho ki nga wahi pouri, kia pera me te hunga kua mate noa ake.
Με εκαθισεν εν σκοτεινοις ως νεκρους αιωνιους.
Kua oti ahau te taiepa mai e ia, te puta atu ahau; kua meinga e ia toku mekameka kia taimaha.
Με περιεφραξε, δια να μη εξελθω εβαρυνε τας αλυσεις μου.
Ae ra, i ahau e karanga ana, e hamama ana kia awhinatia, ka araia mai e ia taku inoi.
Ετι και οταν κραζω και αναβοω, αποκλειει την προσευχην μου.
Kua oti ano oku ara te taiepa mai e ia ki te kohatu tarai, whakakopikopikoa ake e ia oku ara.
Περιεφραξε με πελεκητους λιθους τας οδους μου, εστρεβλωσε τας τριβους μου.
Ko tona rite ki ahau kei te pea e whanga ana, kei te raiona i nga wahi ngaro.
Εγεινεν εις εμε αρκτος ενεδρευουσα, λεων εν αποκρυφοις.
Whakangaua ketia ana e ia oku ara, haehaea putia iho ahau; meinga ana ahau e ia kia noho kau noa iho.
Παρετρεψε τας οδους μου και με κατεσπαραξε, με κατεστηαεν ηφανισμενην.
Kua whakapikoa e ia tana kopere, a whakaturia ake ahau e ia hei koperenga pere.
Ενετεινε το τοξον αυτου και με εστησεν ως σκοπον εις βελος.
Kua meinga e ia nga pere o tana papa pere kia ngoto ki oku whatumanawa.
Ενεπηξεν εις τα νεφρα μου τα βελη της φαρετρας αυτου.
Kua waiho ahau hei katanga ma toku iwi katoa; hei waiata ma ratou a pau noa te ra.
Εγεινα γελως εις παντα τον λαον μου, ασμα αυτων ολην την ημεραν.
Kua whakakiia ahau e ia ki nga mea kawa, whakainumia rawatia ana ahau e ia ki te taru kawa.
Με εχορτασε πικριαν με εμεθυσεν αψινθιον.
Kua whatiwhatiia ano hoki e ia oku niho ki te kirikiri, hipokina ana ahau e ia ki te pungarehu.
Και συνετριψε τους οδοντας μου με χαλικας με εκαλυψε με σποδον.
Kua nekehia atu e koe toku wairua kei tata ki te rangimarie; i wareware ahau ki te pai.
Και απεσπρωξα, απο ειρηνης την ψυχην μου ελησμονησα το αγαθον.
Ki tonu ake ahau, kua pirau toku kaha, kahore he tumanakohanga maku ki a Ihowa.
Και ειπα, Απωλεσθη η δυναμις μου και η ελπις μου υπο του Κυριου.
Mahara ki toku ngakau mamae, ki toku pouri, ki te taru kawa, ki te wai kawa.
Ενθυμηθητι την θλιψιν μου και την εξωσιν μου, το αψινθιον και την χολην.
Maharahara tonu toku wairua ki a ratou, piko tonu iho i roto i ahau.
Η ψυχη μου ενθυμειται ταυτα ακαταπαυστως και ειναι τεταπεινωμενη εν εμοι.
E whakahokia ake ana tenei e ahau ki toku ngakau, koia i tumanako ai ahau.
Τουτο ανακαλω εις την καρδιαν μου, οθεν εχω ελπιδα
He mahi tohu na Ihowa te poto ai tatou, he kore no ana mahi aroha e mutu.
Ελεος του Κυριου ειναι, οτι δεν συνετελεσθημεν, επειδη δεν εξελιπον οι οικτιρμοι αυτου.
E hou tonu ana ratou i tenei ata, i tenei ata; he nui tou pono.
Ανανεονονται εν ταις πρωιαις μεγαλη ειναι η πιστοτης σου.
Ko Ihowa te wahi moku, e ai ta toku wairua; no reira ka tumanako ahau ki a ia.
Ο Κυριος ειναι η μερις μου, ειπεν η ψυχη μου δια τουτο θελω ελπιζει επ αυτον.
He pai a Ihowa ki te hunga e tumanako ana ki a ia, ki te wairua e rapu ana i a ia.
Αγαθος ο Κυριος εις τους προσμενοντας αυτον, εις την ψυχην την εκζητουσαν αυτον.
He pai ano kia tumanako te tangata, kia tatari marie hoki ki ta Ihowa whakaora.
Καλον ειναι και να ελπιζη τις και να εφησυχαζη εις την σωτηριαν του Κυριου.
He pai ano mo te tangata kia amohia e ia te ioka i tona tamarikitanga.
Καλον εις τον ανθρωπον να βασταζη ζυγον εν τη νεοτητι αυτου.
Me noho ia, tona kotahi, me whakarongo puku hoki, no te mea nana i uta ki a ia.
Θελει καθησθαι κατα μονας και σιωπα, επειδη ο Θεος επεβαλε φορτιον επ αυτον.
Me tuku e ia tona mangai ki te puehu; mehemea pea tera he tumanakohanga.
Θελει βαλει το στομα αυτου εις το χωμα, ισως ηναι ελπις.
Me hoatu e ia tona paparinga ki te tangata e papaki ana i a ia: kia ki tonu ia i te tawai.
Θελει δωσει την σιαγονα εις τον απιζοντα αυτον θελει χορτασθη απο ονειδισμου.
E kore hoki e mau tonu ta Ihowa panga:
Διοτι ο Κυριος δεν απορριπτει εις τον αιωνα
Ahakoa whakapouri ia, ka aroha ano ia, ka rite ki te nui o tana mahi tohu.
Αλλ εαν και θλιψη, θελει ομως και οικτειρησει κατα το πληθος του ελεους αυτου.
Kahore hoki ona ngakau whiu, whakapouri ranei, i nga tama a te tangata.
Διοτι δεν θλιβει εκ καρδιας αυτου ουδε καταθλιβει τους υιους των ανθρωπων.
Ko te kuru i nga herehere katoa o te whenua ki raro i ona waewae;
Το να καταπατη τις υπο τους ποδας αυτου παντας τους δεσμιους της γης.
Ko te whakapeau ke i te tika o te tangata ina whakawakia i te aroaro o te Runga Rawa;
Το να διαστρεφη κρισιν ανθρωπου κατεναντι του προσωπου του Υψιστου
Ko te whakariro ke i ta te tangata ina totohe, e kore tena e whakapaingia e te Ariki.
Το να αδικη ανθρωπον εν τη δικη αυτου ο Κυριος δεν βλεπει ταυτα.
Ko wai tenei hei ki mai, a ka oti, i te mea kihai i whakahaua e te Ariki?
Τις λεγει τι και γινεται, χωρις να προσταξη αυτο ο Κυριος;
He teka ianei e puta mai ana te kino me te pai i roto i te mangai o te Runga Rawa?
Εκ του στοματος του Υψιστου δεν εξερχονται τα κακα και τα αγαθα;
He aha te tangata ora i amuamu ai, te tangata ina whiua mo ona hara?
Δια τι ηθελε γογγυσει ανθρωπος ζων, ανθρωπος, δια την ποινην της αμαρτιας αυτου;
E rapu tatou, e kimi i o tatou ara, a ka tahuri ano ki a Ihowa.
Ας ερευνησωμεν τας οδους ημων και ας εξετασωμεν και ας επιστρεψωμεν εις τον Κυριον.
Kia ara atu o tatou ngakau me o tatou ringa ki te Atua i te rangi.
Ας υψωσωμεν τας καρδιας ημων και τας χειρας προς τον Θεον τον εν τοις ουρανοις, λεγοντες,
I he matou, i whakakeke; kihai ano koe i muru i to matou he.
Ημαρτησαμεν και απεστατησαμεν συ δεν μας συνεχωρησας.
Kua hipokina nei e koe ki te riri, tukinotia ana matou e koe: tukitukia ana e koe, kihai ano i tohungia e koe.
Περιεκαλυψας με θυμον και κατεδιωξας ημας εφονευσας, δεν εφεισθης.
Hipokina ana e koe he kapua ki a koe, kei puta atu ta matou inoi.
Εκαλυψας σεαυτον με νεφος, δια να μη διαβαινη η προσευχη ημων.
Kua meinga matou e koe hei paru tahinga, hei mea akiri i waenga i nga iwi.
Μας εκαμες σκυβαλον και βδελυγμα εν μεσω των λαων.
Kua hamama mai nga mangai o o matou hoariri katoa ki a matou.
Παντες οι εχθροι ημων ηνοιξαν το στομα αυτων εφ ημας.
Ko te wehi, ko te rua, kua tae mai kei a matou, te whakamoti me te wawahi.
Φοβος και λακκος ηλθον εφ ημας, ερημωσις και συντριμμος.
Kei te tarere nei nga awa wai i toku kanohi, mo te wawahanga o te tamahine a toku iwi.
Ρυακας υδατων καταβιβαζει ο οφθαλμος μου δια τον συντριμμον της θυγατρος του λαου μου.
Maturuturu ana te wai i toku kanohi, kahore hoki e mutu, te ai he pariratanga,
Ο οφθαλμος μου σταλαζει και δεν σιωπα, διοτι δεν εχει ανεσιν,
Kia titiro mai ra ano a Ihowa, kia kite mai ra ano ia i runga i te rangi.
Εωσου ο Κυριος διακυψη και ιδη εξ ουρανου.
E meatia iho ana toku ngakau e toku kanohi, mo nga tamahine katoa o toku pa.
Ο οφθαλμος μου καταθλιβει την ψυχην μου, εκ πασων των θυγατερων της πολεως μου.
Kua whaia kinotia ahau ano he manu e ratou, e te hunga e hoariri ana ki ahau, kahore he take.
Οι εχθρευομενοι με αναιτιως με εκυνηγησαν ακαταπαυστως ως στρουθιον.
Ngaro iho i a ratou toku ara i roto i te poka, kua maka e ratou he kohatu ki runga ki ahau.
Εκοψαν την ζωην μου εν τω λακκω και ερριψαν λιθον επ εμε.
I rere nga wai i runga i toku mahunga: i mea ahau, kua motuhia ketia ahau.
Τα υδατα επλημμυρησαν υπερανω της κεφαλης μου ειπα, Απερριφθην.
I karanga ahau ki tou ingoa, e Ihowa, i roto i te poka i raro rawa.
Επεκαλεσθην το ονομα σου, Κυριε, εκ λακκου κατωτατου.
I rongo koe ki toku reo; kaua e huna tou taringa ki te tanga o toku manawa, ki taku karanga.
Ηκουσας την φωνην μου μη κλεισης το ωτιον σου εις τον στεναγμον μου, εις την κραυγην μου.
I whakatata mai koe i te ra i karanga ai ahau ki a koe; i ki mai koe, Kaua e wehi.
Επλησιασας καθ ην ημεραν σε επεκαλεσθην ειπας, Μη φοβου.
Kua tohea e koe, e te Ariki, nga tohe a toku wairua; kua hokona e koe toku ora.
Εδικασας, Κυριε, την δικην της ψυχης μου ελυτρωσας την ζωην μου.
Kua kite koe, e Ihowa, i te he i mahia ki ahau: mau e whakarite taku whakawa.
Ειδες, Κυριε, το προς εμε αδικον κρινον την κρισιν μου.
Kua kite koe i to ratou mauahara katoa, i o ratou whakaaro katoa moku.
Ειδες πασας τας εκδικησεις αυτων, παντας τους διαλογισμους αυτων κατ εμου.
Kua rongo koe ki ta ratou tawai, e Ihowa, ki o ratou whakaaro katoa moku;
Ηκουσας, Κυριε, τον ονειδισμον αυτων, παντας τους διαλογισμους αυτων κατ εμου
Ki nga ngutu o te hunga i whakatika mai ki ahau, ki ta ratou tikanga moku, a pau noa te ra.
Τους λογους των επανισταμενων επ εμε και τας μελετας αυτων κατ εμου ολην την ημεραν.
Tirohia mai to ratou nohoanga iho, to ratou whakatikanga ake; ko ahau te waiatatia nei e ratou.
Ιδε, οταν καθηνται και οταν σηκονωνται εγω ειμαι το ασμα αυτων.
Hoatu he utu ki a ratou, e Ihowa, kia rite ki te mahi a o ratou ringa.
Καμε, Κυριε, εις αυτους ανταποδοσιν κατα τα εργα των χειρων αυτων.
Hoatu ki a ratou he ngakau pakeke, tau kanga ki a ratou.
Δος εις αυτους πωρωσιν καρδιας, την καταραν σου επ αυτους.
Whaia ratou i runga i te riri, whakangaromia atu ratou i raro i nga rangi o Ihowa.
Καταδιωξον εν οργη και αφανισον αυτους υποκατωθεν των ουρανων του Κυριου.