Psalms 139

Ki te tino kaiwhakatangi. He Himene na Rawiri. E Ihowa, kua tirotirohia ahau e koe, kua mohiotia ano e koe.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

E matau ana koe ki toku nohoanga iho, ki toku whakatikanga ake; e mohio ana koe ki oku whakaaro i tawhiti.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

E kitea putia ana e koe toku ara me toku takotoranga iho; e matatau ana hoki koe ki oku ara katoa.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

Kahore rawa hoki he kupu i toku arero, i toe i a koe te mohio, e Ihowa.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

Kua hanga a muri, a mua, oku e koe: kua pa ano tou ringa ki ahau.

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

He mea whakamiharo rawa, kei tawhiti atu hoki i ahau, tenei matauranga: kei runga noa atu, e kore e taea e ahau.

Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.

Me haere ahau ki hea i tou wairua? Me oma ranei ahau ki hea i tou aroaro?

Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

Ki te kake ahau ki te rangi, kei reira koe: ki te wharikitia e ahau toku moenga i roto i te reinga, kei reira ano koe.

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Ki te tango ahau ki nga pakau o te ata, a ka noho ki nga topito o te moana;

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

Kei reira ano tou ringa hei arahi i ahau, tou matau hei pupuru i ahau.

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

Ki te mea ahau, He pono, tera ahau e hipokina e te pouri, a ko te marama i tetahi taha oku, i tetahi taha, ka meinga he po;

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

Ahakoa te pouri kahore e huna mai i a koe, engari ka marama te po ano ko te ao: ki a koe rite tahi te pouri me te marama.

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

I a koe hoki oku whatumanawa: nau hoki ahau i hipoki i roto i te kopu o toku whaea.

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

Ka whakawhetai ahau ki a koe; he mea whakawehi, he mea whakamiharo toku hanganga; he mahi whakamiharo au mahi, mohio rawa ano toku wairua ki tena.

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

Kihai i huna oku wahi i a koe, i ahau e hanga ngarotia ana, e ata whakairohia ana i nga wahi hohonu rawa o te whenua.

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.

I kite ou kanohi i ahau, kahore ano kia ahua noa: i tuhituhia katoatia ano hoki oku wahi ki tau pukapuka, i nga rangi i whakaahua ai, i te mea kahore ano tetahi i oti noa.

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

Kia pehea mai hoki te matenui o ou whakaaro ki ahau, e te Atua; koia ano te ranea, ina huihuia!

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

Ki te taua e ahau, maha atu i te onepu: ka oho ake ahau, kei a koe tonu ahau.

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

He pono ka patua e koe, e te Atua, te tangata kino: mawehe koia atu i ahau, e nga tangata toto.

Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

He kino hoki a ratou kupu mou: e whakahua noa ana ou hoariri i tou ingoa.

A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.

Kahore ianei ahau, e Ihowa, e kino ki te hunga e kino ana ki a koe? e whakarihariha hoki ki te hunga e whakatika ana ki a koe?

Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

He tino kino taku kino ki a ratou: waiho iho ratou e ahau hei hoariri moku.

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

Tirohia iho ahau, e te Atua, kia matau hoki koe ki toku ngakau: whakamatautauria ahau, kia matau hoki koe ki oku whakaaro:

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

Kia kite mehemea kei ahau tetahi ara o te kino, ka arahi ai i ahau i te ara pumau.

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!