Joshua 4

A, ka poto katoa te iwi te whiti i Horano, na ka korero a Ihowa ki a Hohua, ka mea,

Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:

Tangohia mai e koutou i roto i te iwi kia kotahi tekau ma rua tangata, kia takikotahi tangata o te iwi,

Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.

A ka whakahau ki a ratou, ka mea, Tangohia atu i konei, i waenganui o Horano, i te wahi i ata tu ai nga waewae o nga tohunga, kia tekau ma rua nga kohatu, a maua atu, waiho ki te moenga e moe ai koutou a tenei po.

És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.

Na ka karangatia e Hohua nga tangata kotahi tekau ma rua i whakaritea e ia i roto i nga tama a Iharaira, takikotahi te tangata o roto o te iwi:

Előhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;

A ka mea a Hohua ki a ratou, Haere atu i mua i te aaka a Ihowa, a to koutou Atua, ki waenganui o Horano, ka hapai ake kia takikotahi te kohatu ma te tangata ki runga ki tona pokohiwi, kia rite ki nga iwi o nga tama a Iharaira te maha:

És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,

Kia waiho ai tenei mea hei tohu ki waenganui i a koutou; mo te ui a a koutou tamariki a mua, mo te mea, Hei aha enei kohatu ma koutou?

Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?

Katahi koutou ka mea atu ki a ratou, No te motuhanga i nga wai o Horano i mua i te aaka o te kawenata a Ihowa; i tona whitinga mai i Horano i motuhia nga wai o Horano: a ko enei kohatu hei whakamahara mo nga tama a Iharaira a ake ake.

Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.

A peratia ana e nga tama a Iharaira me ta Hohua i whakahau ai, hapainga ake ana e ratou nga kohatu kotahi tekau ma rua i waenganui o Horano, peratia ana me ta Ihowa i korero ai ki a Hohua, he mea rite ki nga iwi o nga tama a Iharaira te maha; a m auria ana ki to ratou puni, waiho ana i reira.

És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.

A i whakaturia e Hohua etahi kohatu kotahi tekau ma rua ki waenganui o Horano, ki te wahi i tu ai nga waewae o nga tohunga i amo i te aaka o te kawenata: kei reira ano aua kohatu a mohoa noa nei.

Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.

Heoi, tu ana tera nga tohunga i amo i te aaka i waenganui o Horano a oti noa nga mea katoa i whakahau ai a Ihowa ki a Hohua kia korerotia ki te iwi, i rite tonu ki nga mea katoa i whakahau ai a Mohi ki a Hohua; a i hohoro tonu te iwi te whiti.

A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.

A, ka tapeke katoa te iwi te whiti, na ka whiti te aaka a Ihowa, me nga tohunga i te tirohanga a te iwi.

És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép előtt.

Ko nga tama a Reupena, ko nga tama a Kara, me tetahi taanga o te iwi o Manahi i whiti topuni atu i te aroaro o nga tama a Iharaira, i pera me ta Mohi i korero ai ki a ratou;

Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai előtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.

Kei te wha tekau nga mano, he hunga tumatohi tonu mo te riri, i haere i te aroaro o Ihowa ki nga mania o Heriko ki te whawhai.

Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.

No taua ra i whakanui ai a Ihowa i a Hohua i te aroaro o Iharaira katoa; a wehi ana ratou i a ia, pera ana me ratou i wehi i a Mohi, i nga ra katoa i ora ai ia.

Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt, és félék őt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.

I korero ano a Ihowa ki a Hohua, i mea,

Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:

Ki atu ki nga tohunga e amo ana i te aaka o te whakaaturanga, kia haere ake i roto i Horano.

Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jőjjenek fel a Jordánból.

Na ka mea atu a hohua ki nga tohunga, Haere ake i roto i Horano.

És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jőjjetek fel a Jordánból!

A, no te haerenga ake o nga tohunga i amo i te aaka o te kawenata a Ihowa i waenganui o Horano, a ka mahuta ake nga kapu o nga waewae o nga tohunga ki te wahi maroke, ko te tino hokinga o te wai o Horano ki tona wahi ano, a huri tonu ake ki rung a i ona pareparenga, pera ana me to mua.

És lőn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint az előtt, minden partja felett.

No te tekau o nga ra o te marama tuatahi te iwi i haere ake ai i Horano, a noho ana i Kirikara i te taha ki te rawhiti o Heriko.

A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.

A, ko aua kohatu kotahi tekau ma rua i tangohia, ake e ratou i roto i Horano, na Hohua i whakatu ki Kirikara.

Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.

A, i korero ia ki nga tama a Iharaira, i mea, E ui a koutou tamariki a mua ki o ratou matua, e mea, He aha enei kohatu?

És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?

Na me whakaatu ki a koutou tama, me ki atu, I whiti maroke mai a Iharaira i tenei Horano.

Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.

Na Ihowa hoki, na to koutou Atua i whakamaroke nga wai o Horano i mua i a koutou, a whiti noa koutou, rite tahi ki ta Ihowa, ki ta to koutou Atua i mea ai ki te Moana Whero, i whakamaroketia ra e ia i mua hoki i a tatou, a whiti noa mai tatou:

Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított előttünk; míg általjövénk rajta.

Kia mohio ai nga iwi katoa o te whenua ki te ringa o Ihowa, he kaha; kia wehi ai ratou i a Ihowa, i to koutou Atua, i nga ra katoa.

Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.