Job 41

E taea ranei a Rewiatana te kukume mai e koe ki te matau? te pehi ranei i tona arero ki te aho?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

E whakanohoia ranei e koe he aho ki tona ihu? E pokaia ranei e koe tona kauae ki te matau?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

E maha ranei ana inoi ki a koe? E korero ngawari ranei ia ki a koe?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

E whakarite kawenata ranei ia ki a koe? e riro ai ia i a koe hei pononga oti tonu mai?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Ka rite ranei ia ki te manu hei mea takaro mau? E herea ranei ia e koe hei mea ma au kotiro?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

E waiho ranei ia hei taonga hokohoko ma nga ropu tangata hi ika? E wehewehea atu ranei ma nga kaihokohoko?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

E kapi ranei tona kiri i o tao? tona pane i nga wero ika?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Kia pa tou ringa ki a ia; maharatia te whawhai, a kei pena a mua.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Nana, he hori kau te manako ki a ia: e kore ranei tetahi e hinga noa ki te kite kau atu i a ia?

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Kahore he tangata e maia rawa hei whakaoho i a ia: na ko wai e tu ki toku aroaro?

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Ko wai te tangata nana te mea kua takoto wawe ki ahau, e whakautu ai ahau ki a ia? Ahakoa he aha te mea i raro i nga rangi, puta noa, naku katoa.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

E kore e huna e ahau te korero mo ona wahi, mo tona kaha, mo te ataahua hoki o tona hanganga.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Ma wai e tihore a waho o tona kakahu? Ko wai e tae ki tana paraire rererua?

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Ma wai e whakatuwhera nga tatau o tona mata? He wehi kei ona niho a taka noa.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Ko tana e whakamanamana ai ko ona unahi pakari; tutaki rawa pera i te hiri piri tonu.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Na, i te tata tonu o tetahi ki tetahi, e kore te hau e puta i waenga.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Piri tonu ratou ki a ratou ano; mau tonu, e kore ano e taea te wehe.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Ka tihe ia, ka kowha mai te marama; a ko te rite i ona kanohi kei nga kamo o te ata.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

E puta ana mai i tona mangai he rama mura, mokowhiti ana nga koraahi.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Puta ana te paowa i ona pongaponga, me te mea no te kohua e koropupu ana, no te otaota e kaia ana.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Ngiha ana nga waro i tona ha, rere atu ana te mura i tona mangai.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Kei tona kaki te kaha e noho ana, e tuapa ana te pawera i tona aroaro.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Ko ona kikokiko tawerewere piri tonu: maro tonu ki runga ki a ia; e kore e taea te whakakorikori.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Pakari tonu tona ngakau ano he kamaka; ae ra, maro tonu ano ko to raro kohatu huri..

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Ka whakarewa ia i a ia ki runga, ka wehi nga tangata nunui: na te pororaru ka porangi noa iho ratou.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Ki te whai tetahi i a ia ki te hoari, e kore e taea; ahakoa e te tao, e te pere, e te koikoi ranei.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Ki tona whakaaro he kakau witi te rino, he rakau popopopo te parahi.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

E kore ia e tahuti i te pere: ki a ia ka meinga noatia nga kohatu o te kotaha hei papapa.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Kiia ake e ia nga patu hei papapa: e kataina ana e ia te huhu o te tao.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Ko raro ona e rite ana ki te kohatu koikoi: e wharikitia ana e ia a runga o te paru ano he patunga witi.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

E meinga ana e ia te rire kia koropupu ano he kohua, me te moana kia rite ki te hinu.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

E hangaia ana e ia he huarahi kia marama i muri i a ia; tera e maharatia he hina te moana.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

I te whenua nei kahore he mea hei rite mona, he mea i hanga nei kahore ona wehi.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

E titiro ana ia ki nga mea tiketike katoa: he kingi ia mo nga tama katoa a te whakapehapeha.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.