Job 30

Inaianei ia e kataina mai ana ahau e te hunga tamariki rawa i ahau, e te hunga kihai nei ahau i whakaae kia uru o ratou matua ki roto ki nga kuri o taku kahui.

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Ae ra, hei aha maku te kaha o o ratou ringa? He hanga pirau nei hoki to ratou koroheketanga.

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Tupuhi ana ratou i te rawakore, i te hemokai; e ngau ana ratou i te oneone pakapaka, i roto i te pouritanga o te tuhea, o te ururua.

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

E whawhaki ana ratou i nga marou i roto o nga rakau ririki; a ko nga pakiaka hunipa hei kai ma ratou.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

He mea pei atu ratou i roto i nga tangata; e karangarangatia ana ratou ano he tahae.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Me noho rawa atu ratou i nga kapiti o nga awaawa, i nga waro o te whenua, i nga kamaka.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Tangi a kaihe ana ratou i roto i nga rakau ririki; huihuia ana ratou ki raro i nga ongaonga.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

He tamariki ratou na nga kuware, ae ra, he tamariki na te hunga ingoakore; he hunga i patua atu i runga i te whenua.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Inaianei ia kua waiho ahau hei waiata ma ratou, ae, hei whakatauki ma ratou.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

E whakarihariha mai ana ratou ki ahau, e neke rawa atu ana i ahau, a kahore e kaiponuhia e ratou te huware ki toku mata.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Kua oti hoki tana aho te wewete e ia, a e whakatupuria kinotia ana ahau e ia, a kua tukua e ratou te paraire i toku aroaro.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

I te taha ki matau ka ara te marea; taia ana e ratou oku waewae, a akina ana nga ara o a ratou whakangaromanga ki ahau.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

E taka kino ana ratou i toku ara, e whakatupu ana i te he moku, a kahore he hoa mahi mo ratou.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Rite tonu ki te wai nui e pakaru mai ana to ratou haerenga mai: i taua whakangaromanga nei, huri mai ana ratou ki runga ki ahau:

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Kua tahuri mai nga whakawehi ki ahau, e aru ana ratou i toku whakaaro rangatira ano he hau; ko te whakahauora moku, pahemo ke ana ano he kapua.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Na inaianei kua maringi toku wairua i roto i ahau: mau pu ahau i nga ra o te tangi.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

I te po e werohia ana oku wheua i roto i ahau; kahore hoki he okiokinga o nga mamae e ngau nei i ahau.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

He kaha nui no toku mate i ahua ke ai toku kakahu; e awhi nei i ahau, e penei ana me te whiri o toku koti.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Kua maka ahau e ia ki te paru, kua rite ahau ki te puehu, ki te pungarehu.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

E tangi ana ahau ki a koe, heoi kahore koe e whakao mai ki ahau; e tu ana, heoi ka titiro kau mai koe ki ahau.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Kua huri ke, kua kino tau mahi ki ahau: ko te kaha o tou ringa kei te tukino i ahau.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Kua hapainga ake ahau e koe ki te hau, a meinga ana tera e koe hei hoiho moku; a whakamotitia iho ahau e koe i roto i te tupuhi.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

E mohio ana hoki ahau tera ahau e kawea e koe ki te mate, ki te whare hoki i whakaritea mo te hunga ora katoa.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

E kore ano ia tona ringa e totoro iho ki te urupa; ahakoa hei mate mona ka mea ia ki te karanga, he whakaaro ki enei mea.

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Kihai ianei ahau i tangi ki te tangata he mate nei tona? kihai ranei toku wairua i pouri ki te rawakore?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

I ahau i tatari ai ki te pai, heoi kua tae mai te kino; tumanako atu ana ahau ki te marama, heoi kua tae mai te pouri.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Ko oku whekau, me te mea e koropupu ana, te ata takoto; haukotia mai ana ahau e nga ra o te tangi.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

E haereere pouri ana ahau, kahore he ra; ko taku whakatikanga ake i roto i te whakaminenga, ka karanga awhina.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

Hei teina ahau ki nga tarakona, hei hoa mo nga ruru.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Ko toku kiri mangu tonu, e ngahoro ana i ahau, kaia ana oku wheua i te wera.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

No reira i tahuri ke ai taku hapa ki te tangi, me taku okana ki te reo o te hunga e uhunga ana.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.