Job 25

Ano ra ko Pirirara Huhi; i mea ia,

Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:

Kei a ia te kingitanga me te wehi: ko ia hei hohou i te rongo i ona wahi tiketike.

Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az ő magasságaiban.

E taea ranei ana ope te tatau? ko wai hoki i kore te whitingia e tona marama?

Van-é száma az ő sereginek, és kire nem kél fel az ő világossága?

A ma te aha ra te tangata ka whakatikaia mai ai e te Atua? Ma te aha ka ma ai te whanau a te wahine?

Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?

Nana, ko te marama, kahore ona tiahotanga, kahore hoki nga whetu kia ma ki tana titiro:

Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt.

Kia iti rawa iho to te tangata, he kutukutu nei! to te tama a te tangata, he iro nei!

Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.