Job 23

Katahi ka whakautua e Hopa, i mea ia,
Felele pedig Jób, és monda:
I tenei ra nei ano e amuamu ana taku tangi: nui noa atu i taku aue te taimaha o te patunga i ahau.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Aue, me i mohio ahau ki te wahi e kite ai ahau i a ia, kia tae rawa atu ai ahau ki tona nohoanga!
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Ka ata whakatakotoria e ahau aku korero ki tona aroaro, ka whakakiia hoki toku mangai ki nga kupu tautohetohe.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Ka mohio ahau ki nga kupu e whakahokia mai e ia ki ahau, ka marama hoki tana e mea ai ki ahau.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
E whakaputaina mai ranei tona kaha nui ina tautohetohe ki ahau? Kahore; engari ka whai whakaaro ia ki ahau.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Ko reira te tangata tika tautohetohe ai ki a ia: a ora tonu ake ahau i toku kaiwhakawa ake tonu atu.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Nana, haere ana ahau ki mua, a kahore ia i reira; ki muri, heoi kahore ahau e kite i a ia:
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Ki maui, ina ka mahi ia, heoi kahore ahau e kite i a ia; e huna ana ia i a ia ano i te taha ki matau, te kite ahau i a ia.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
Otiia e mohio ana ia ki te ara e anga atu ai ahau: kia oti ahau te titiro iho e ia, ano he koura ahau i toku putanga mai.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Mau pu ona takahanga i toku waewae; u pu ahau ki tona ara, kihai hoki i peka ke.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Kihai hoki i mahue i ahau te whakahau a ona ngutu; ko nga kupu a tona mangai rongoa rawa ki ahau, nui atu i te kai i rite maku.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Ko ia, kotahi tonu tona whakaaro, a ma wai ia e whakatahuri ke? Ko ta tona ngakau hoki i hiahia ai e meatia ana e ia.
Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
E whakaotia ana hoki e ia nga mea i whakaritea moku: he maha ano hoki ana mahi pera.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Koia ahau i ohorere ai i tona aroaro: ka whakaaroaro ahau, ka wehi i a ia.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Ngohe noa hoki toku ngakau i te Atua, ohorere ana ahau i te Kaha Rawa.
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Kihai nei hoki ahau i whakangaromia i mua o te pouri, kihai hoki i hipokina e ia te pouri i toku aroaro.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!