Job 14

Ko te tangata i whanau i te wahine, he torutoru ona ra; ki tonu ano i te raruraru.

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

Ano he puawai ia e puta mai ana, e kotia iho ana: rere ana ia, ano he atarangi, kahore hoki he tumautanga.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

E titiro mai ano ranei ou kanohi ki te penei? E mea ranei koe i ahau kia whakawa taua ki a taua?

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

Ko wai hei homai i te mea ma i roto i te mea poke? Hore rawa.

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Kua rite na hoki nga ra mona: kei a koe te maha o ona marama; takoto rawa i a koe te tikanga mona, a e kore ia e whiti ki tua.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Tahuri ke atu te titiro i a ia, kia ai ona pariratanga, kia ata tutuki ai tona ra, kia rite ai ki o te kaimahi.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Ka ai hoki he whakaaronga ki te rakau i tapahia, tera ano e pariri, e kore ano hoki e mutu te wana o tona pihi.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Ahakoa kua tawhitotia tona pakiaka a ki te whenua, a kua mate tona tinana i roto i te oneone;

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Heoi ma te haunga o te wai ka pihi, ka kokiri ona peka ano ko ta te mea tupu.

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

Ko te tangata ia, mate iho, marere noa iho; ae, ka hamo te tangata, a kei hea ia?

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Pera i nga wai e he mai nei i te moana, i te awa e mimiti ana, ka maroke;

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

E pera ana ano te tangata, e takoto ana a kahore he whakatikanga ake: kahore he marangatanga ake mo ratou, a kia kore ra ano nga rangi; e kore ano ratou e ara i to ratou moe.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Aue, kia huna noatia oti ahau e koe ki te po, kia waihotia noatia iho ahau e koe kia ngaro ana, kia hoki ra ano tou riri; kia rohea noatia mai e koe tetahi wa moku, a ka mahara mai ai ano ki ahau!

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

Ki te mate te tangata, e ora ano ranei ia? Ka tatari ahau i nga ra katoa o toku ngananga, kia tae mai ra ano he whakaputanga moku.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Mau e karanga, kia whakao atu ai ahau; kahore hoki e kore ka matenui koe ki te mahi a ou ringa.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Inaianei hoki e taua ana e koe oku hikoinga; he teka ianei e matatau tonu mai ana koe ki toku hara?

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Hiri rawa toku he ki roto ki te putea, tuitui rawa e koe toku kino.

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

He pono ko te maunga e horo ana e memeha noa ake ana, e nekehia ana te toka i tona wahi;

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

E ngau ana te wai i nga kohatu; ma tona puhaketanga e horoi atu te puehu o te whenua; a whakangaromia iho e koe te tumanako a te tangata.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

Taea ana ia e koe ake tonu atu, a pahure ana ia; puta ke ana i a koe tona mata, a tonoa atu ana ia kia haere.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Ko te whakahonoretanga o ana tama, kahore e mohiotia e ia; ka hoki iho ratou hei ware, heoi kahore tetahi aha o ratou e maharatia e ia.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

E mamae ano ia te kikokiko o tona tinana, a ka tangi tona wairua i roto i a ia.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.