Job 13

Nana, kua kitea katoatia tenei e toku kanohi, kua rongo toku taringa, kua mohio.

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

Ko ta koutou e mohio na, ko taku ano tena e mohio nei: kahore hoki ahau i hoki iho i a koutou.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Ina, e whai kupu ano ahau ki te Kaha Rawa: a e hiahia ana ki te korerorero ki te Atua.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

Ko koutou ia, he hunga tito i te teka, he rata horihori noa koutou katoa.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Te pai na, me i mutu rawa a koutou korero! Ko to koutou whakaaro nui hoki tena.

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Tena ra, whakarongo mai ki taku tautohe, maharatia nga whawhai a oku ngutu.

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Me tautoko ta te Atua ki te kupu kino? me tautoko ranei tana ki te tinihanga?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Ka whakapai kanohi koia koutou ki a ia? Ma koutou ranei ta te Atua tautohe?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

He pai ranei kia rapua ta koutou e ia? E maminga ranei koutou ki a ia, e pera me tetahi ka maminga nei ki te tangata?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

He pono ka whakahe ia ki a koutou ki te whakapai puku koutou i te kanohi.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

E kore ranei koutou e mataku ki tona nui? E kore ranei te wehi ki a ia e tau ki a koutou?

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Ko a koutou pepeha nunui he whakatauki no te pungarehu, ko o koutou parepare he parepare paru.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Kati te korero, waiho noa iho ahau, kia korero ai ahau, ahakoa pa mai te aha ki ahau.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

He aha oku kikokiko i ngaua ai e oku niho? He aha toku wairua i waiho ai e ahau i roto i toku ringa?

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

Ahakoa whakamate noa ia i ahau, ka tatari tonu ahau ki a ia: otiia ka mau tonu ahau ki oku ara i tona aroaro.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

Ko tenei hoki hei oranga moku; e kore hoki te tangata atuakore e tae mai ki tona aroaro.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Ata whakarongo ki aku korero: kia anga mai o koutou taringa ki taku e whakapuaki nei.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Na kua takoto taku mo te whakawa; e mohio ana ahau he tika ahau.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Ko wai ia hei totohe ki ahau? Ka whakarongo puku hoki ahau aianei, a ka hemo ahau.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Engari kaua nga mea e rua e meatia mai ki ahau; katahi ahau ka kore e huna i ahau i tou mata.

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

Kia matara atu tou ringa ki tawhiti i ahau; a kaua ahau e whakawehia e te mataku ki a koe.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Ko reira, mau e karanga, a maku e whakao atu; maku ranei e korero, a mau e whakahoki kupu mai ki ahau.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Ka hia ra oku kino, oku hara? Meinga ahau kia matau ki toku he me toku hara.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

He aha tou mata i huna ai e koe? He aha ahau i kiia ai e koe he hoariri?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

E kapokapohia ranei e koe te pakawha e puhia haeretia ana? E whaia ranei e koe te papapa maroke?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Kei te tuhituhi na hoki koe i nga mea kawa moku, e mea ana hoki kia riro mai i ahau nga he o toku taitamarikitanga.

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Karapitia iho e koe oku waewae ki te rakau, he mea tohu nau oku ara katoa, a he mea tuhi nau oku takahanga waewae tawhio noa:

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Ahakoa toku rite kei te mea pirau, e memeha noa ana, kei te kakahu e kainga ana e te purehurehu.

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.