II Samuel 22

I korerotia e Rawiri ki a Ihowa nga kupu o tenei waiata i te ra i whakaorangia ai ia e Ihowa i te ringa o ona hoariri katoa, i te ringa ano o Haora:

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

I mea ia, Ko Ihowa toku teko, toku pourewa, ko toku kaiwhakaora hoki ia, ae ra ko toku;

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

Ko te Atua toku kamaka, ka whakawhirinaki ahau ki a ia; ko toku whakangungu rakau, ko te haona o toku whakaoranga, ko toku pa tiketike, ko toku rerenga atu; e toku kaiwhakaora, whakaorangia ana ahau e koe i te tutu.

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Ka karanga ahau ki a Ihowa e tika nei kia whakamoemititia: a ka whakaorangia ahau i oku hoariri.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

I karapotia ahau e nga ngaru o te mate, i whakawehia ahau e nga waipuke o te kino.

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

I roritia ahau e nga taura a te reinga: potaea ana ahau e nga mahanga a te mate.

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

I karanga ahau ki a Ihowa i toku paweratanga, ae ra, i karanga ahau ki toku Atua: a i whakarongo ia ki toku reo i roto i tona temepara, i tae hoki taku hamama ki ona taringa.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

Na ka ngaueue te whenua, ka ru; wiri ana nga putake o nga rangi, ngaueue ana, no te mea e riri ana ia.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

I kake he paowa i ona pongaponga, a ka kai te kapura o roto o tona mangai: ngiha ana nga waro.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

I whakapingoretia e ia nga rangi, a ka heke iho: a i raro te pouri kerekere i ona waewae.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

Na ka eke ia ki te kerupa, a rere ana: ina, i kitea ia i runga i nga parirau o te hau.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

I meinga ano e ia te pouri hei teneti a tawhio noa, nga wai pouri, nga kapua matotoru o te rangi.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Ngiha ana nga waro i te wherikotanga o tona aroaro.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

Papa ana te whatitiri a Ihowa i nga rangi; puaki ana te reo o te Runga Rawa.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

Kokiritia mai ana e ia nga pere, a marara ana ratou; he uira, a ka whati ratou.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

Na ka kitea nga takere o te moana, ka takoto kau nga putake o te ao i te whakatupehupehunga a Ihowa, i te whenunga o te manawa o ona pongaponga.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

I tono karere mai ia i runga, ka mau ki ahau; kumea ake ahau e ia i roto i nga wai maha.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

Nana ahau i whakaora i toku hoariri kaha, i te hunga e kino ana ki ahau: he kaha rawa hoki ratou i ahau.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

Huakina tatatia ana ahau e ratou i te ra o toku matenga: ko Ihowa ia toku whakawhirinakitanga.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

A whakaputaina ana ahau e ia ki te wahi whanui: i whakaorangia ahau e ia, no te mea i whakaahuareka ia ki ahau.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

Rite tonu ki taku mahi tika ta Ihowa utu ki ahau; rite tonu ki te ma o oku ringa tana i whakahoki mai ai ki ahau.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

I pupuri hoki ahau i nga ara a Ihowa; a kihai i he, i whakarere i toku Atua.

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

Kei mua tonu hoki i ahau ana whakaritenga katoa; a, ko ana tikanga, kihai era i matara atu i ahau.

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

I tu tika ano ahau ki tona aroaro: i tiaki ano i ahau kei kino.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

No reira i homai ai e Ihowa he utu ki ahau, rite tonu ki toku tika; rite tonu ki toku ma ki tana titiro.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

He tangata atawhai, ka atawhai ano koe; he tangata tika, ka tika ano koe.

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

He tangata ma, ka ma ano koe; he tangata whakakeke, he whakakeke hoki tau mahi.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

E whakaorangia hoki e koe te iwi e tukinotia ana: kei runga ia ou kanohi i te hunga whakakake, kia whakahokia iho ratou e koe ki raro.

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

Ko koe hoki toku rama, e Ihowa: ma Ihowa e whakamarama toku pouri.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Nau hoki ahau i rere ai ki runga ki te ropu: na toku Atua ka peke ahau i te taiepa.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Tena ko te Atua, tika tonu tona ara; he parakore te kupu a Ihowa; he whakangungu rakau ia ki te hunga katoa e whakawhirinaki ana ki a ia.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Ko wai oti te Atua, ki te kahore a Ihowa? Ko wai hoki te kamaka, ki te kahore to tatou Atua?

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Ko te Atua toku pa kaha: ko ia hei arahi i te hunga tika i tona ara.

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

Ko ia nei hei mea i oku waewae kia rite ki o te hata: mana hoki ahau e whakatu ki runga ki oku wahi tiketike.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

Ko ia hei whakaako i oku ringa ki te whawhai; hei mea i oku ringa kia whakapiko i te kopere parahi.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Kua homai hoki e koe ki ahau te whakangungu rakau o tau whakaoranga; whakanuia ana ahau e tou whakaaro mahaki.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

I whakanuia e koe oku takahanga i raro i ahau, te paheke oku waewae.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Kua arumia e ahau oku hoariri, a huna iho ratou e ahau: kihai ano ahau i tahuri, a moti noa ratou.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Moti iho ratou i ahau, mongamonga noa, te ahei te whakatika: ina, hinga ana ratou ki raro i oku waewae.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Nau hoki ahau i whitiki ki te kaha mo te whawhai: piko ana i a koe ki raro i ahau te hunga i whakatika mai ki ahau.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Kua meinga hoki e koe kia hurihia mai e oku hoariri o ratou tuara ki ahau, kia huna e ahau te hunga e kino ana ki ahau.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

I tirotiro ratou, heoi kahore he kaiwhakaora: ki a Ihowa rawa, heoi kihai ia i whakahoki kupu ki a ratou.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Na tukia ana ratou e ahau, a rite noa ki te puehu o te whenua: mohungahunga noa ratou i ahau, me te mea he paru no nga huarahi; a titaritaria ana ratou e ahau.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Nau hoki ahau i ora ai i nga ngangautanga a toku iwi; nau ahau i tiaki hei upoko mo nga tauiwi: hei apa moku te iwi kahore nei i matauria e ahau.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Ka tuku mai nga tangata iwi ke ki raro i ahau: kia rongo kau te taringa, kakama tonu mai ratou ki ahau.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Ka memeha haere nga tangata iwi ke: ka puta wehi mai hoki i roto i o ratou kuhunga.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

E ora ana a Ihowa, kia whakapaingia toku kamaka: kia whakanuia te Atua o te kamaka o toku whakaoranga:

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

Ara te Atua e rapu nei i te utu moku, e pehi nei i te iwi ki raro i ahau,

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

E whakaputa nei i ahau i roto i oku hoariri: ae ra, e mea ana koe i ahau kia teitei ake i te hunga e whakatika mai ana ki ahau: whakaorangia ana ahau e koe i te tangata tutu.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Mo konei ka whakawhetai ahau ki a koe, e Ihowa, i roto i nga tauiwi, ka himene ki tou ingoa.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

He pourewa whakaora ia ki tana kingi; e whakaputa aroha ana ki tana tangata i whakawahi ai, ki a Rawiri ratou ko ona uri ake ake.

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!