I Samuel 23

Na ka korerotia te korero ki a Rawiri, Nana, kei te whawhai nga Pirihitini ki Keira, a e pahua ana i nga patunga witi.

Értesíték pedig Dávidot, mondván: Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket.

Na reira i ui ai a Rawiri ki a Ihowa, i mea ai, Me haere ranei ahau ki te patu i enei Pirihitini? Na ka mea a Ihowa ki a Rawiri, Haere, patua nga Pirihitini, whakaorangia hoki a Keira.

Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.

Na ka mea nga tangata a Rawiri ki a ia, Nana, e wehi nei tatou i konei i Hura, a tera noa ake ki te haere ki Keira, ki nga taua a nga Pirihitini.

A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában *is* félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.

Katahi a Rawiri ka ui ano ki a Ihowa; a ka whakahokia mai te korero e Ihowa ki a ia, Whakatika, haere ki raro, ki Keira; kua hoatu hoki nga Pirihitini e ahau ki tou ringa.

Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom.

Na haere ana a Rawiri ratou ko ana tangata ki Keira, a whawhai ana ki nga Pirihitini, a aia mai ana e ia a ratou kararehe, patua iho hoki ratou, he nui te parekura. Na whakaorangia ana nga tangata o Keira e Rawiri.

Elméne azért Dávid és az ő emberei Kehillába, és harczola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré őket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait.

Na i te rerenga o Apiatara tama a Ahimerereke ki a Rawiri ki Keira, i maua mai e ia tetahi epora i tona ringa.

Lőn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.

A ka korerotia ki a Haora, kua tae a Rawiri ki Keira, a ka mea a Haora, Kua tukua mai ia e te Atua ki toku ringa; ka tutakina nei hoki ia ki roto, i a ia ka tomo nei ki te pa whai tatau, whai tutaki.

Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.

Na ka karangatia te iwi katoa e Haora ki te whawhai, kia haere ki raro, ki Keira, ki te whakapae i a Rawiri ratou ko ana tangata.

És összegyűjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ő embereit.

Na kua mohio a Rawiri e whakatakoto puku ana a Haora i te kino mona; a ka mea ia ki a Apiatara tohunga, Kawea mai te epora.

Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ő ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elő az efódot.

Katahi a Rawiri ka mea, E Ihowa, e te Atua o Iharaira, kua tino rongo tau pononga e mea ana a Haora kia haere mai ki Keira ki te whakangaro i te pa, he mea moku.

És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jőni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam.

Tera ranei e tukua ahau e nga tangata o Keira ki tona ringa? e haere mai ranei a Haora, e pera ranei me ta tau pononga i rongo ai? E Ihowa, e te Atua o Iharaira, tena ra, whakaaturia mai ki tau pononga. Na ka mea a Ihowa, Ka haere mai ano ia.

Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön.

Ano ra ko Rawiri, Tera ranei nga tangata o Keira e tuku i a matou ko aku tangata ki te ringa o Haora? Na ka mea a Ihowa, Ka tuku ano.

És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.

Katahi a Rawiri ka whakatika, ratou ko ana tangata me te mea e ono rau a haere atu ana i Keira; i haere ratou i ta ratou haere noa atu. A ka korerotia ki a Haora kua rere atu a Rawiri i Keira, na kihai ia i haere atu.

Felkele azért Dávid és az ő emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midőn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.

Na ka noho a Rawiri ki te koraha, ki nga pourewa, ka noho ki te whenua pukepuke i te koraha o Tiwhi. A rapua ana ia e Haora i nga ra katoa; otiia kihai ia i tukua e te Atua ki tona ringa.

És Dávid a pusztában tartózkodék az erős helyeken, és a Zif pusztájában levő hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá őt kezébe.

Na kua kite a Rawiri kua puta mai a Haora, e whai ana kia whakamatea ia; i te koraha ano hoki o Tiwhi a Rawiri, i roto i te ngahere.

Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőben vala:

Na ka whakatika a Honatana tama a Haora, a haere ana ki a Rawiri ki te ngahere, a whakakahangia ana e ia tona ringa i roto i te Atua.

Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben.

I mea hoki ia ki a ia, Kaua e wehi; e kore hoki te ringa o Haora, o toku papa e pono ki a koe; a ko koe ano hei kingi mo Iharaira, ko ahau hoki ki muri i a koe; e mohiotia ana ano tenei e Haora, e toku papa.

És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.

Na whakarite kawenata ana raua i te aroaro o Ihowa: a noho ana a Rawiri i te ngahere, ko Honatana hoki i haere ki tona whare.

És szövetséget kötének ketten az Úr előtt. És Dávid az erdőben marada, Jonathán pedig haza ment.

Katahi nga Tiwhi ka haere ki a Haora ki Kipea, ka mea, He teka ianei kei te piri a Rawiri i roto i a matou, i nga pourewa i te ngahere i Maunga Hakira, i te taha ki te tonga o Hehimono?

És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-é Dávid az erős helyeken az erdőben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?!

Na, tena ra, e te kingi, kua hiahia rawa nei hoki tou ngakau ki te haere ki raro; haere ake, a ma matou te tuku i a ia ki te ringa o te kingi.

Most azért minthogy lelkednek főkivánsága az, hogy lejőjj, óh király, jőjj le; és a mi *gondunk* lesz, hogy a királynak kezébe adjuk őt.

Na ka mea a Haora, Kia manaakitia koutou e Ihowa; mo koutou i aroha ki ahau.

És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!

Na haere, whakatikaia rawatia, kia mohiotia, kia kitea, tona wahi e haereere ai, i kitea hoki ia e wai ki reira; e korerotia ana hoki ki ahau he tupato rawa ia.

Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az ő tartózkodási helyét, és hogy ki látta őt ott, mert *azt* mondották nékem, *hogy* igen ravasz ő.

Tirohia iho, kia mohio hoki ki nga piringa katoa e piri ai ia, ka hoki mai ai ki ahau ina tino tika, a ka haere tahi atu tatou. Na ki te mea kei te whenua nei ia, maku ia e rapu atu i roto i nga mano katoa o Hura.

Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol ő lappang és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom őt Júdának minden ezrei között.

Na whakatika ana ratou, haere ana ki Tiwhi ki mua i a Haora: i te koraha ia o Maono a Rawiri ratou ko ana tangata, i te mania i te ronga o Hehimono.

Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul előtt. Dávid pedig és az ő emberei Máon pusztájában valának a mezőségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van.

Na ka haere a Haora ratou ko ana tangata ki te rapu i a ia. A ka korerotia ki a Rawiri, na ka haere atu ia ki raro, ki tetahi kamaka, a noho ana i te koraha o Maono. A ka rongo a Haora, na ka whaia e ia a Rawiri i te koraha o Maono.

És elméne Saul az ő embereivel együtt, hogy megkeresse *őt.* Dávidnak azonban megizenték, és ő leszállott a kőszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában.

Na i tenei taha o te maunga a Haora e haere ana, i tera taha hoki o te maunga a Rawiri ratou ko ana tangata: a ka hohoro a Rawiri te haere atu i te wehi a Haora; e karapotia ana hoki a Rawiri ratou ko ana tangata e Haora ratou ko ana tangata, ki a hopukia.

És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán. És *épen,* mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elől, és Saul és az ő emberei *már* körül is kerítették Dávidot és az ő embereit, hogy megfogják,

Otiia ko te taenga mai o te karere ki a Haora hei mea, Kia hohoro te haere mai; kua huaki mai hoki nga Pirihitini ki te whenua.

Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jőjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba.

Heoi ka hoki atu a Haora i te whai i a Rawiri, a haere ana ki te whawhai ki nga Pirihitini; na reira i huaina ai te ingoa o tera wahi, ko te Kohatu o nga wehewehenga.

Akkor megtére Saul Dávid üldözéséből, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.

Na haere atu ana a Rawiri i reira, a noho ana i nga pourewa i Enekeri.