I Samuel 10

Katahi ka mau a Hamuera ki te pounamu hinu, ringihia ana e ia ki runga ki tona matenga; na ka kihi ia i a ia, ka mea, Ehara ianei i te mea na Ihowa koe i whakawahi hei rangatira mo tona wahi tupu?

Akkor elővevé Sámuel az olajos szelenczét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?

Ka mawehe atu koe i ahau aianei, ka tupono koe ki etahi tangata tokorua i te taha o te tanumanga o Rahera, i te rohe o Pineamine, i Tereta; a tera raua e mea ki a koe, Kua kitea nga kaihe i haere na koe ki te rapu: na, ko tou papa, mahue ake nga whakaaro ki nga kaihe, kei te manukanuka hoki tera ki a korua, e mea ana, Me pehea ahau ki taku tama?

Mikor azért te most elmégy tőlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?

Katahi ka haere tonu atu koe i reira, a ka tae ki te oki o Taporo, ka tupono ki a koe etahi tangata tokotoru e haere ana ki runga, ki te Atua, ki Peteere, e toru nga kuao koati e kawea ana e tetahi, e toru nga rohi taro e kawea ana e tetahi, a ko tetahi e mau ana i te pounamu waina.

És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlő bort.

Na ka oha ratou ki a koe, ka homai ano hoki etahi taro e rua ki a koe, a me tango e koe i o ratou ringa.

És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökből.

Muri iho i tera ka tae ki te puke o te Atua, kei reira nei nga hoia pupuri a nga Pirihitini: a, i tou taenga ki reira, ki te pa, na ka tutaki koe ki te ropu poropiti e haere iho ana i te wahi tiketike, me te hatere, me te timipera, me te putorino, me te hapa hoki ki mua i a ratou; me te poropiti ano hoki ratou;

Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok előőrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyről jőnek le, előttök lant, dob, síp és hárfa lesz, és ők magok prófétálnak.

Na ka puta kaha mai te wairua o Ihowa ki runga ki a koe, a ka poropiti tahi koutou, a koe me ratou, a ka puta tou ahua hei tangata ke.

Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz.

Me i reira, ki te puta ena tohu ki a koe, meatia e koe te mea e tupono atu ai tou ringa no te mea kei a koe te Atua.

Mikor pedig *mind* e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.

Na, me haere koe i mua i ahau ki Kirikara; na, tena ahau te haere atu na ki raro, ki a koe, ki te whakaeke i nga tahunga tinana, ki te patu i nga patunga mo te pai: kia whitu nga ra e tatari ai koe kia tae atu ahau ki a koe, katahi ka whakaaturia e ahau ki a koe tau e mea ai.

Most azért menj le én előttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és *akkor* tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.

Koia ano, kei te tahuritanga o tona tuara, he mawehe atu i a Hamuera, ka homai e te Atua he ngakau ke mona! a puta katoa ana aua tohu i taua rangi ano.

És lőn, a mint hátra fordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatá Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek.

A, no to raua taenga ki reira, ki te puke, na ko tetahi ropu poropiti kua tutaki ki a ia: ko te tino putanga mai o te wairua o te Atua ki runga ki a ia, na poropiti ana ia i roto i a ratou.

És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke ő reá szálla, és prófétála ő közöttök.

A, no te kitenga o te hunga katoa i mohio ki a ia i mua ake, na kei roto ia i nga poropiti e poropiti ana; katahi ka mea te iwi tetahi ki tetahi, He aha tenei kua puta nei ki te tama a Kihi? Kei roto ano koia a Haora i nga poropiti?

És lőn, hogy mind azok, kik ismerték őt annakelőtte, mikor látták, hogy ímé a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?

Na ka whakahoki tetahi o taua wahi, ka mea, Ha, ko wai to ratou papa? Koia te whakatauki nei, Kei roto ano koia a Haora i nga poropiti?

És felele egy közülök, és monda: Ugyan kicsoda az ő atyjuk? Azért lőn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?

A, i te mutunga o tana poropiti, ka haere ia ki te wahi tiketike.

És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre.

Na ka mea te matua keke o Haora ki a raua ko tana tangata, I haere korua ki hea? A ka ki atu ia, Ki te rapu i nga kaihe; a, i to maua mohiotanga kahore ano ratou i kitea, haere ana maua ki a Hamuera.

Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És ő monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.

Ano ra ko te matua keke o Haora, Tena ra, whakaaturia mai ki ahau, i pehea a Hamuera ki a korua.

Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel?

Na ka mea a Haora ki tona matua keke, I ata whakaaturia mai e ia ki a maua kua kitea nga kaihe. Otiia ko te mea o te kingitanga, ko ta Hamuera i korero ra, kihai tera i whakaaturia ki a ia.

És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De a mit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki.

Katahi ka karangarangatia te iwi e Hamuera ki a Ihowa ki Mihipa;

És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz.

Na ka mea ia ki nga tama a Iharaira, Ko te kupu tenei a Ihowa, a te Atua o Iharaira, Naku a Iharaira i kawe mai i Ihipa, naku hoki koutou i whakaora i roto i te ringa o nga Ihipiana, i te ringa ano o nga rangatiratanga katoa, i whakatupu kino i a koutou.

És monda Izráel fiainak: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt Égyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az égyiptombeliek kezéből és mind amaz országok kezéből, melyek sanyargatának titeket.

Na kua whakakahore nei koutou i tenei ra ki to koutou Atua, e whakaora nei i a koutou i roto i o koutou he katoa, i o koutou mate; a kua mea koutou ki a ia, Engari, me whakarite e koe he kingi mo matou: Na reira, me tu koutou inaianei ki te aroa ro o Ihowa, o koutou iwi, o koutou mano.

Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, a ki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok néki: Adj királyt nékünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint.

Katahi a Hamuera ka mea i nga iwi katoa o Iharaira kia whakatata mai; na ka tangohia ko te iwi o Pineamine.

És mikor előállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték *sors* *által* a Benjámin nemzetsége.

Na ka mea ia i te iwi o Pineamine kia whakatata mai, tenei hapu, tenei hapu, a ka tangohia ko te hapu o Matari; na ka tangohia ko te hapu o Matari; na ka tangohia ko Haora, ko te tama a Kihi; no ta ratou rapunga ia i a ia, kahore i kitea.

Akkor előállatá a Benjámin nemzetségét az ő házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe, *azután* kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék őt, de nem találták meg.

Na reira ka ui ano ratou ki a Ihowa, Tena ano ranei he tangata kia tae mai ki konei? A ka whakautua e Ihowa, Na, kei roto ia i nga mea na e piri ana.

Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajjon eljön-é ide az az ember? És az Úr monda: Ímé ő a holmik közé rejtőzék el.

Na ko to ratou rerenga, ka tikina atu ia i reira; a, no tona tunga i waenganui i te iwi, teitei ake ia i te iwi katoa, i ona pokohiwi ahu ake.

Akkor elfutának, és előhozták őt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé;

Na ka mea a Hamuera ki te iwi katoa, Kia kite koutou i ta Ihowa i whiriwhiri ai; kahore hoki he rite mona o te iwi katoa. Na ka hamama te iwi katoa, ka mea, Kia ora te kingi.

És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!

Katahi ka korerotia e Hamuera ki te iwi te tikanga o te kingitanga, a tuhituhia ana e ia ki te pukapuka, whakatakotoria ana ki te aroaro o Ihowa. Na ka tonoa e Hamuera te iwi katoa kia haere ki tona whare, ki tona whare.

Sámuel pedig előadá a nép előtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához.

Me Haora ano i haere ia ki tona whare ki Kipea; i haere tahi ano i a ia tetahi ropu tangata i whakapakia nei o ratou ngakau e Ihowa.

Azután Saul is elment haza Gibeába és vele ment a sokaság, a kiknek szívét Isten megindította vala.

Tera ano ia etahi tama a Periara, i mea, Me pewhea e ora ai tatou i tenei tangata? Na whakahaweatia ana ia e ratou, kihai ano i kawea he hakari e ratou ki a ia. Otiia whakarongo puku tonu ia.

*Némely* kaján emberek azonban *azt* mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették őt és ajándékot nem vivének néki. Ő pedig olyan volt, mintha *semmit* *sem* hallott volna.