1. Home
  2. Pair
  3. ItaRive
  4. HunKar
  5. Song.2

Song of Solomon 2

2:1
Io sono la rosa di Saron, il giglio delle valli.
Én Sáronnak rózsája *vagyok,* és a völgyek lilioma.
2:2
Quale un giglio tra le spine, tale è l’amica mia tra le fanciulle.
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
2:3
Qual è un melo fra gli alberi del bosco, tal è l’amico mio fra i giovani. Io desidero sedermi alla sua ombra, e il suo frutto è dolce al mio palato.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
2:4
Egli m’ha condotta nella casa del convito, e l’insegna che spiega su di me è Amore.
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
2:5
Fortificatemi con delle schiacciate d’uva, sostentatemi con de’ pomi, perch’io son malata d’amore.
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
2:6
La sua sinistra sia sotto al mio capo, e la sua destra m’abbracci!
Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
2:7
O figliuole di Gerusalemme, io vi scongiuro per le gazzelle, per le cerve dei campi, non svegliate, non svegliate l’amor mio, finch’essa non lo desideri!
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
2:8
Ecco la voce del mio amico! Eccolo che viene, saltando per i monti, balzando per i colli.
Az én szerelmesemnek szavát *hallom,* ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
2:9
L’amico mio è simile a una gazzella o ad un cerbiatto. Eccolo, egli sta dietro al nostro muro, e guarda per la finestra, lancia occhiate attraverso alle persiane.
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
2:10
Il mio amico parla e mi dice: Lèvati, amica mia, mia bella, e vientene,
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
2:11
poiché, ecco, l’inverno è passato, il tempo delle piogge è finito, se n’è andato;
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
2:12
i fiori appaion sulla terra, il tempo del cantare è giunto, e la voce della tortora si fa udire nelle nostre contrade.
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
2:13
Il fico ha messo i suoi ficucci, e le viti fiorite esalano il loro profumo. Lèvati, amica mia, mia bella, e vientene".
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj *hozzám!*
2:14
O mia colomba, che stai nelle fessure delle rocce, nel nascondiglio delle balze, mostrami il tuo viso, fammi udire la tua voce; poiché la tua voce è soave, e il tuo viso è bello.
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
2:15
Pigliateci le volpi, le volpicine che guastano le vigne, poiché le nostre vigne sono in fiore!
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
2:16
Il mio amico è mio, ed io son sua: di lui, che pastura il gregge fra i gigli.
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
2:17
Prima che spiri l’aura del giorno e che le ombre fuggano, torna, amico mio, come la gazzella od il cerbiatto sui monti che ci separano!
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

© bibleglot.com