Psalms 18

Al Capo de’ musici. Di Davide, servo dell’Eterno, il quale rivolse all’Eterno le parole di questo cantico quando l’Eterno l’ebbe riscosso dalla mano di tutti i suoi nemici e dalla mano di Saul. Egli disse: Io t’amo, o Eterno, mia forza!
Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.
L’Eterno è la mia ròcca, la mia fortezza, il mio liberatore; il mio Dio, la mia rupe, in cui mi rifugio, il mio scudo, il mio potente salvatore, il mio alto ricetto.
És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Io invocai l’Eterno ch’è degno d’ogni lode e fui salvato dai miei nemici.
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
I legami della morte m’aveano circondato e i torrenti della distruzione m’aveano spaventato.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
I legami del soggiorno de’ morti m’aveano attorniato, i lacci della morte m’aveano còlto.
Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Nella mia distretta invocai l’Eterno e gridai al mio Dio. Egli udì la mia voce dal suo tempio e il mio grido pervenne a lui, ai suoi orecchi.
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
Allora la terra fu scossa e tremò, i fondamenti de’ monti furono smossi e scrollati; perch’egli era acceso d’ira.
Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Un fumo saliva dalle sue nari; un fuoco consumante gli usciva dalla bocca, e ne procedevano carboni accesi.
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Egli abbassò i cieli e discese, avendo sotto i piedi una densa caligine.
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Cavalcava sopra un cherubino e volava; volava veloce sulle ali del vento;
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
avea fatto delle tenebre la sua stanza nascosta, avea posto intorno a sé per suo padiglione l’oscurità dell’acque, le dense nubi de’ cieli.
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Per lo splendore che lo precedeva, le dense nubi si sciolsero con gragnuola e con carboni accesi.
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
L’Eterno tuonò ne’ cieli e l’Altissimo diè fuori la sua voce con gragnuola e con carboni accesi.
Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
E avventò le sue saette e disperse i nemici; lanciò folgori in gran numero e li mise in rotta.
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső *hullt* és eleven szén.
Allora apparve il letto delle acque, e i fondamenti del mondo furono scoperti al tuo sgridare, o Eterno, al soffio del vento delle tue nari.
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Egli distese dall’alto la mano e mi prese, mi trasse fuori delle grandi acque.
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Mi riscosse dal mio potente nemico, e da quelli che mi odiavano perch’eran più forti di me.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Essi m’eran piombati addosso nel dì della mia calamità, ma l’Eterno fu il mio sostegno.
Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Egli mi trasse fuori al largo, mi liberò, perché mi gradisce.
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
L’Eterno mi ha retribuito secondo la mia giustizia, mi ha reso secondo la purità delle mie mani,
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
poiché ho osservato le vie dell’Eterno e non mi sono empiamente sviato dal mio Dio.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Poiché ho tenuto tutte le sue leggi davanti a me, e non ho rimosso da me i suoi statuti.
Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
E sono stato integro verso lui, e mi son guardato dalla mia iniquità.
Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Ond’è che l’Eterno m’ha reso secondo la mia giustizia, secondo la purità delle mie mani nel suo cospetto.
És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Tu ti mostri pietoso verso il pio, integro verso l’uomo integro;
És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
ti mostri puro col puro e ti mostri astuto col perverso;
Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
poiché tu sei quel che salvi la gente afflitta e fai abbassare gli occhi alteri.
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Sì, tu sei quel che fa risplendere la mia lampada; l’Eterno, il mio Dio, è quel che illumina le mie tenebre.
Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Con te io assalgo tutta una schiera e col mio Dio salgo sulle mura.
Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
La via di Dio è perfetta; la parola dell’Eterno e purgata col fuoco; egli è lo scudo di tutti quelli che sperano in lui.
Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Poiché chi è Dio fuor dell’Eterno? E chi è Ròcca fuor del nostro Dio,
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
l’Iddio che mi cinge di forza e rende la mia via perfetta?
Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Egli rende i miei piedi simili a quelli delle cerve, e mi rende saldo sui miei alti luoghi;
Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
ammaestra le mie mani alla battaglia e le mie braccia tendono un arco di rame.
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Tu m’hai anche dato lo scudo della tua salvezza, e la tua destra m’ha sostenuto, e la tua benignità m’ha fatto grande.
Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Tu hai allargato la via ai miei passi; e i miei piedi non hanno vacillato.
És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Io ho inseguito i miei nemici e li ho raggiunti; e non son tornato indietro prima d’averli distrutti.
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Io li ho abbattuti e non son potuti risorgere; son caduti sotto i miei piedi.
Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Tu m’hai cinto di forza per la guerra; tu hai fatto piegare sotto di me i miei avversari;
Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
hai fatto voltar le spalle davanti a me ai miei nemici, e ho distrutto quelli che m’odiavano.
Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Hanno gridato, ma non vi fu chi li salvasse; hanno gridato all’Eterno, ma egli non rispose loro.
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Io li ho tritati come polvere esposta al vento, li ho spazzati via come il fango delle strade.
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Tu m’hai liberato dalle dissensioni del popolo, m’hai costituito capo di nazioni; un popolo che non conoscevo mi e stato sottoposto.
És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Al solo udir parlare di me, m’hanno ubbidito; i figli degli stranieri m’hanno reso omaggio.
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
I figli degli stranieri son venuti meno, sono usciti tremanti dai loro ripari.
A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Vive l’Eterno! Sia benedetta la mia ròcca! E sia esaltato l’Iddio della mia salvezza!
Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
l’Iddio che fa la mia vendetta e mi sottomette i popoli,
Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
che mi scampa dai miei nemici. Sì, tu mi sollevi sopra i miei avversari, mi riscuoti dall’uomo violento.
Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Perciò, o Eterno, ti loderò fra le nazioni, e salmeggerò al tuo nome.
A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Grandi liberazioni egli accorda al suo re, ed usa benignità verso il suo Unto, verso Davide e la sua progenie in perpetuo.
Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. * (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. *