Psalms 114

Quando Israele uscì dall’Egitto, e la casa di Giacobbe di fra un popolo dal linguaggio strano,

Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Giuda divenne il santuario dell’Eterno; Israele, suo dominio.

Júda lőn az ő szentséges *népe* és Izráel az ő királysága.

Il mare lo vide e fuggì, il Giordano tornò addietro.

A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

I monti saltarono come montoni, i colli come agnelli.

A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

Che avevi, o mare, che fuggisti? E tu, Giordano, che tornasti addietro?

Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

E voi, monti, che saltaste come montoni, e voi, colli, come agnelli?

Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

Trema, o terra, alla presenza del Signore, alla presenza dell’Iddio di Giacobbe,

Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,

che mutò la roccia in istagno, il macigno in sorgente d’acqua.

A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.