Psalms 104

Anima mia, benedici l’Eterno! O Eterno, mio Dio, tu sei sommamente grande; sei vestito di splendore e di maestà.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Egli s’ammanta di luce come d’una veste; distende i cieli come un padiglione;

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

egli costruisce le sue alte stanze nelle acque; fa delle nuvole il suo carro, s’avanza sulle ali del vento;

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

fa dei venti i suoi messaggeri, delle fiamme di fuoco i suoi ministri.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Egli ha fondato la terra sulle sue basi; non sarà smossa mai in perpetuo.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Tu l’avevi coperta dell’abisso come d’una veste, le acque s’erano fermate sui monti.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Alla tua minaccia esse si ritirarono, alla voce del tuo tuono fuggirono spaventate.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

Le montagne sorsero, le valli s’abbassarono nel luogo che tu avevi stabilito per loro.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Tu hai posto alle acque un limite che non trapasseranno; esse non torneranno a coprire la terra.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Egli manda fonti nelle valli, ed esse scorrono fra le montagne;

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

abbeverano tutte le bestie della campagna, gli asini selvatici vi si dissetano.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Presso a quelle si riparano gli uccelli del cielo; di mezzo alle fronde fanno udir la loro voce.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Egli adacqua i monti dall’alto delle sue stanze, la terra è saziata col frutto delle tue opere.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Egli fa germogliar l’erba per il bestiame e le piante per il servizio dell’uomo, facendo uscir dalla terra il nutrimento,

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

e il vino che rallegra il cuor dell’uomo, e l’olio che gli fa risplender la faccia, e il pane che sostenta il cuore dei mortali.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Gli alberi dell’Eterno sono saziati, i cedri del Libano, ch’egli ha piantati.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Gli uccelli vi fanno i loro nidi; la cicogna fa dei cipressi la sua dimora;

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

le alte montagne son per i camosci, le rocce sono il rifugio de’ conigli.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Egli ha fatto la luna per le stagioni; il sole conosce il suo tramonto.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Tu mandi le tenebre e vien la notte, nella quale tutte le bestie delle foreste si mettono in moto.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

I leoncelli ruggono dietro la preda e chiedono il loro pasto a Dio.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Si leva il sole, esse si ritirano e vanno a giacere nei loro covi.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

L’uomo esce all’opera sua e al suo lavoro fino alla sera.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Quanto son numerose le tue opere, o Eterno! Tu le hai fatte tutte con sapienza; la terra è piena delle tue ricchezze.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Ecco il mare, grande ed ampio, dove si muovon creature senza numero, animali piccoli e grandi.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Là vogano le navi e quel leviatan che hai creato per scherzare in esso.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Tutti quanti sperano in te che tu dia loro il lor cibo a suo tempo.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Tu lo dài loro ed essi lo raccolgono; tu apri la mano ed essi son saziati di beni.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Tu nascondi la tua faccia, essi sono smarriti; tu ritiri il loro fiato, ed essi muoiono e tornano nella loro polvere.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Tu mandi il tuo spirito, essi sono creati, e tu rinnovi la faccia della terra.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Duri in perpetuo la gloria dell’Eterno, si rallegri l’Eterno nelle opere sue!

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Egli riguarda la terra, ed essa trema; egli tocca i monti, ed essi fumano.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Io canterò all’Eterno finché io viva; salmeggerò al mio Dio finché io esista.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Possa la mia meditazione essergli gradita! Io mi rallegrerò nell’Eterno.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Spariscano i peccatori dalla terra, e gli empi non siano più! Anima mia, benedici l’Eterno. Alleluia.

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!