Psalms 102

Preghiera dell’afflitto quand’è abbattuto e spande il suo lamento dinanzi all’Eterno. Deh ascolta la mia preghiera, o Eterno, e venga fino a te il mio grido!

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Non mi nasconder la tua faccia nel dì della mia distretta; inclina a me il tuo orecchio; nel giorno che io grido, affrettati a rispondermi.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Poiché i miei giorni svaniscono come fumo, e le mie ossa si consumano come un tizzone.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Colpito è il mio cuore come l’erba, e si è seccato; perché ho dimenticato perfino di mangiare il mio pane.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

A cagion della voce dei miei gemiti, le mie ossa s’attaccano alla mia carne.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Son simile al pellicano del deserto, son come il gufo de’ luoghi desolati.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Io veglio, e sono come il passero solitario sul tetto.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

I miei nemici m’oltraggiano ogni giorno; quelli che son furibondi contro di me si servon del mio nome per imprecare.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Poiché io mangio cenere come fosse pane, e mescolo con lagrime la mia bevanda,

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

a cagione della tua indignazione e del tuo cruccio; poiché m’hai levato in alto e gettato via.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

I miei giorni son come l’ombra che s’allunga, e io son disseccato come l’erba.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Ma tu, o Eterno, dimori in perpetuo, e la tua memoria dura per ogni età.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Tu ti leverai ed avrai compassione di Sion, poiché è tempo d’averne pietà; il tempo fissato è giunto.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Perché i tuoi servitori hanno affezione alle sue pietre, ed hanno pietà della sua polvere.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Allora le nazioni temeranno il nome dell’Eterno, e tutti i re della terra la tua gloria,

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

quando l’Eterno avrà riedificata Sion, sarà apparso nella sua gloria,

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

avrà avuto riguardo alla preghiera dei desolati, e non avrà sprezzato la loro supplicazione.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Questo sarà scritto per l’età a venire, e il popolo che sarà creato loderà l’Eterno,

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

perch’egli avrà guardato dall’alto del suo santuario; dal cielo l’Eterno avrà mirato la terra

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

per udire i gemiti de’ prigionieri, per liberare i condannati a morte,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

affinché pubblichino il nome dell’Eterno in Sion e la sua lode in Gerusalemme,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

quando i popoli e i regni si raduneranno insieme per servire l’Eterno.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Egli ha abbattuto le mie forze durante il mio cammino; ha accorciato i miei giorni.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Io ho detto: Dio mio, non mi portar via nel mezzo dei miei giorni; i tuoi anni durano per ogni età.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Tu fondasti ab antico la terra, e i cieli son l’opera delle tue mani.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

Essi periranno, ma tu rimani; tutti quanti si logoreranno come un vestito; tu li muterai come una veste e saranno mutati.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Ma tu sei sempre lo stesso, e gli anni tuoi non avranno mai fine.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

I figliuoli de’ tuoi servitori avranno una dimora, e la loro progenie sarà stabilita nel tuo cospetto.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *