Lamentations 5

5:1

Ricordati, Eterno, di quello che ci è avvenuto! Guarda e vedi il nostro obbrobrio!

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

La nostra eredità è passata a degli stranieri, le nostre case, a degli estranei.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Noi siam diventati orfani, senza padre, le nostre madri son come vedove.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Noi beviamo la nostr’acqua a prezzo di danaro, le nostre legna ci vengono a pagamento.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Col collo carico noi siamo inseguiti, siamo spossati, non abbiamo requie.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Abbiam teso la mano verso l’Egitto e verso l’Assiria, per saziarci di pane.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

I nostri padri hanno peccato, e non sono più; e noi portiamo la pena delle loro iniquità.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Degli schiavi dominano su noi, e non v’è chi ci liberi dalle loro mani.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Noi raccogliamo il nostro pane col rischio della nostra vita, affrontando la spada del deserto.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

La nostra pelle brucia come un forno, per l’arsura della fame.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Essi hanno disonorato le donne in Sion, le vergini nelle città di Giuda.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

I capi sono stati impiccati dalle loro mani, la persona de’ vecchi non è stata rispettata.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

I giovani han portato le macine, i giovanetti han vacillato sotto il carico delle legna.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

I vecchi hanno abbandonato la porta, i giovani la musica dei loro strumenti.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

La gioia de’ nostri cuori è cessata, le nostre danze son mutate in lutto.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

La corona ci è caduta dal capo; guai a noi, poiché abbiamo peccato!

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Per questo langue il nostro cuore, per questo s’oscuran gli occhi nostri:

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

perché il monte di Sion è desolato, e vi passeggian le volpi.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Ma tu, o Eterno, regni in perpetuo; il tuo trono sussiste d’età in età.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Perché ci dimenticheresti tu in perpetuo, e ci abbandoneresti per un lungo tempo?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Facci tornare a te, o Eterno, e noi torneremo! Ridonaci de’ giorni come quelli d’un tempo!

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Ché, ora, tu ci hai veramente reietti, e ti sei grandemente adirato contro di noi!

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!