Lamentations 3

Io sono un uomo che ha veduto l’afflizione sotto la verga del suo furore.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Egli m’ha condotto, m’ha fatto camminare nelle tenebre e non nella luce.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Sì, contro di me di nuovo volge la sua mano tutto il giorno.
Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.
Egli ha consunta la mia carne e la mia pelle, ha fiaccato le mie ossa.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Ha costituito una cinta contro di me, m’ha circondato d’amarezza e d’affanno.
*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
M’ha fatto abitare in luoghi tenebrosi, come quelli che son morti da lungo tempo.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Egli m’ha circondato d’un muro, perché non esca: m’ha caricato di pesanti catene.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Anche quando grido e chiamo al soccorso, egli chiude l’accesso alla mia preghiera.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Egli m’ha sbarrato la via di blocchi di pietra, ha sconvolti i miei sentieri.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Egli è stato per me come un orso in agguato, come un leone in luoghi nascosti.
Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.
Egli m’ha sviato dal mio cammino e m’ha squarciato, m’ha reso desolato.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Ha teso il suo arco, m’ha preso come mira delle sue frecce.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
M’ha fatto penetrar nelle reni le saette del suo turcasso.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Io son diventato lo scherno di tutto il mio popolo, la sua canzone di tutto il giorno.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Egli m’ha saziato d’amarezza, m’ha abbeverato d’assenzio.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
M’ha spezzato i denti con della ghiaia, m’ha affondato nella cenere.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Tu hai allontanata l’anima mia dalla pace, io ho dimenticato il benessere.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Io ho detto: "E’ sparita la mia fiducia, non ho più speranza nell’Eterno!"
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Ricordati della mia afflizione, della mia vita raminga, dell’assenzio e dell’amarezza!
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
L’anima mia se ne ricorda del continuo, e n’è abbattuta dentro di me.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Questo voglio richiamarmi alla mente, per questo voglio sperare:
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
E’ una grazia dell’Eterno che non siamo stati interamente distrutti; poiché le sue compassioni non sono esaurite;
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
si rinnovano ogni mattina. Grande è la tua fedeltà!
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
"L’Eterno è la mia parte", dice l’anima mia, "perciò spererò in lui".
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
L’Eterno è buono per quelli che sperano in lui, per l’anima che lo cerca.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Buona cosa è aspettare in silenzio la salvezza dell’Eterno.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Buona cosa è per l’uomo portare il giogo nella sua giovinezza.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Si segga egli solitario e stia in silenzio quando l’Eterno glielo impone!
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Metta la sua bocca nella polvere! forse, v’è ancora speranza.
Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?
Porga la guancia a chi lo percuote, si sazi pure di vituperio!
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Poiché il Signore non ripudia in perpetuo;
Mert nem zár ki örökre az Úr.
ma, se affligge, ha altresì compassione, secondo la moltitudine delle sue benignità;
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
giacché non è volentieri ch’egli umilia ed affligge i figliuoli degli uomini.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Quand’uno schiaccia sotto i piedi tutti i prigionieri della terra,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
quand’uno perverte il diritto d’un uomo nel cospetto dell’Altissimo,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
quando si fa torto ad alcuno nella sua causa, il Signore non lo vede egli?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Chi mai dice una cosa che s’avveri, se il Signore non l’ha comandato?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Il male ed il bene non procedon essi dalla bocca dell’Altissimo?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Perché il vivente si rammaricherebbe? Ognuno si rammarichi del proprio peccato!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*
Esaminiamo le nostre vie, scrutiamole, e torniamo all’Eterno!
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Eleviamo insiem con le mani, i nostri cuori a Dio ne’ cieli!
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Noi abbiam peccato, siamo stati ribelli, e tu non hai perdonato.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Tu ti sei avvolto nella tua ira, e ci hai inseguiti; tu hai ucciso senza pietà;
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
ti sei avvolto in una nuvola, perché la preghiera non potesse passare;
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
tu hai fatto di noi delle spazzature, dei rifiuti, in mezzo ai popoli.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Tutti i nostri nemici aprono larga la bocca contro di noi.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Ci son toccati il terrore, la fossa, la desolazione e la ruina.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
I miei occhi si sciolgono in rivi d’acqua, a motivo della ruina della figliuola del mio popolo.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
L’occhio mio si scioglie in lacrime, senza posa, senza intermittenza,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
finché dal cielo l’Eterno non guardi e non veda il nostro stato.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
L’occhio mio m’affanna l’anima a motivo di tutte le figliuole della mia città.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Quelli che mi son nemici senza cagione, m’han dato la caccia come a un uccello.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
M’hanno annientato la vita nella fossa, m’han gettato delle pietre addosso.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Le acque salivano fin sopra al mio capo, io dicevo: "E’ finita per me!"
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Io ho invocato il tuo nome, o Eterno, dal fondo della fossa;
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
tu hai udito la mia voce; non nascondere il tuo orecchio al mio sospiro, al mio grido!
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Nel giorno ch’io t’ho invocato ti sei avvicinato; tu hai detto: "Non temere!"
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
O Signore, tu hai difesa la causa dell’anima mia, tu hai redento la mia vita.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
O Eterno, tu vedi il torto che m’è fatto, giudica tu la mia causa!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Tu vedi tutto il loro rancore, tutte le loro macchinazioni contro di me.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Tu odi i loro oltraggi, o Eterno, tutte le loro macchinazioni contro di me,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
il linguaggio di quelli che si levano contro di me, quello che meditano contro di me tutto il giorno!
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Guarda! quando si seggono, quando s’alzano, io sono la loro canzone.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Tu li retribuirai, o Eterno, secondo l’opera delle loro mani.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Darai loro induramento di cuore, la tua maledizione.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Li inseguirai nella tua ira, e li sterminerai di sotto i cieli dell’Eterno.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!