Job 7

La vita dell’uomo sulla terra è una milizia; i giorni suoi son simili ai giorni d’un operaio.
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
Come lo schiavo anela l’ombra e come l’operaio aspetta il suo salario,
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
così a me toccan mesi di sciagura, e mi sono assegnate notti di dolore.
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
Non appena mi corico, dico: "Quando mi leverò?" Ma la notte si prolunga, e mi sazio d’agitazioni infino all’alba.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással *reggeli* szürkületig.
La mia carne è coperta di vermi e di croste terrose, la mia pelle si richiude, poi riprende a suppurare.
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
I miei giorni sen vanno più veloci della spola, si consumano senza speranza.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
Ricordati, che la mia vita e un soffio! L’occhio mio non vedrà più il bene.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Lo sguardo di chi ora mi vede non mi potrà più scorgere; gli occhi tuoi mi cercheranno, ma io non sarò più.
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám *veted* szemed, de már nem vagyok!
La nuvola svanisce e si dilegua; così chi scende nel soggiorno de’ morti non ne risalirà;
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a *sír*ba, nem jő fel *többé.*
non tornerà più nella sua casa, e il luogo ove stava non lo riconoscerà più.
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
Io, perciò, non terrò chiusa la bocca; nell’angoscia del mio spirito io parlerò, mi lamenterò nell’amarezza dell’anima mia.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
Son io forse il mare o un mostro marino che tu ponga intorno a me una guardia?
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
Quando dico: "Il mio letto mi darà sollievo, il mio giaciglio allevierà la mia pena",
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
tu mi sgomenti con sogni, e mi spaventi con visioni;
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
sicché l’anima mia preferisce soffocare, preferisce a queste ossa la morte.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
Io mi vo struggendo; non vivrò sempre; deh, lasciami stare; i giorni miei non son che un soffio.
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
Che cosa è l’uomo che tu ne faccia tanto caso, che tu ponga mente ad esso,
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
e lo visiti ogni mattina e lo metta alla prova ad ogni istante?
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
Quando cesserai di tener lo sguardo fisso su me? Quando mi darai tempo d’inghiottir la mia saliva?
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
Se ho peccato, che ho fatto a te, o guardiano degli uomini? Perché hai fatto di me il tuo bersaglio? A tal punto che son divenuto un peso a me stesso?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
E perché non perdoni le mie trasgressioni e non cancelli la mia iniquità? Poiché presto giacerò nella polvere; e tu mi cercherai, ma io non sarò più".
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.