Job 41

Prenderai tu il coccodrillo all’amo? Gli assicurerai la lingua colla corda?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Gli passerai un giunco per le narici? Gli forerai le mascelle con l’uncino?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Ti rivolgerà egli molte supplicazioni? Ti dirà egli delle parole dolci?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Farà egli teco un patto perché tu lo prenda per sempre al tuo servizio?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Scherzerai tu con lui come fosse un uccello? L’attaccherai a un filo per divertir le tue ragazze?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Ne trafficheranno forse i pescatori? Lo spartiranno essi fra i negozianti?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Gli coprirai tu la pelle di dardi e la testa di ramponi?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Mettigli un po’ le mani addosso!… Ti ricorderai del combattimento e non ci tornerai!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Ecco, fallace è la speranza di chi l’assale; basta scorgerlo e s’è atterrati.
Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!
Nessuno è tanto ardito da provocarlo. E chi dunque oserà starmi a fronte?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Chi mi ha anticipato alcun che perch’io glielo debba rendere? Sotto tutti i cieli, ogni cosa è mia.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
E non vo’ tacer delle sue membra, della sua gran forza, della bellezza della sua armatura.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Chi l’ha mai spogliato della sua corazza? Chi è penetrato fra la doppia fila de’ suoi denti?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Chi gli ha aperti i due battenti della gola? Intorno alla chiostra de’ suoi denti sta il terrore.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*
Superbe son le file de’ suoi scudi, strettamente uniti come da un sigillo.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.
Uno tocca l’altro, e tra loro non passa l’aria.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Sono saldati assieme, si tengono stretti, sono inseparabili.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
I suoi starnuti dànno sprazzi di luce; i suoi occhi son come le palpebre dell’aurora.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Dalla sua bocca partono vampe, ne scappan fuori scintille di fuoco.
A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.
Dalle sue narici esce un fumo, come da una pignatta che bolla o da una caldaia.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
L’alito suo accende i carboni, e una fiamma gli erompe dalla gola.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Nel suo collo risiede la forza, dinanzi a lui salta il terrore.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Compatte sono in lui le parti flosce della carne, gli stanno salde addosso, non si muovono.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Il suo cuore è duro come il sasso, duro come la macina di sotto.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Quando si rizza, tremano i più forti, e dalla paura son fuori di sé.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Invano lo si attacca con la spada; a nulla valgon lancia, giavellotto, corazza.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.
Il ferro è per lui come paglia; il rame, come legno tarlato.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
La figlia dell’arco non lo mette in fuga; le pietre della fionda si mutano per lui in stoppia.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Stoppia gli par la mazza e si ride del fremer della lancia.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Il suo ventre è armato di punte acute, e lascia come tracce d’erpice sul fango.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Fa bollire l’abisso come una caldaia, del mare fa come un gran vaso da profumi.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Si lascia dietro una scia di luce; l’abisso par coperto di bianca chioma.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.
Non v’è sulla terra chi lo domi; è stato fatto per non aver paura.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Guarda in faccia tutto ciò ch’è eccelso, è re su tutte le belve più superbe".
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.