Job 4

Allora Elifaz di Teman rispose disse:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

"Se provassimo a dirti una parola ti darebbe fastidio? Ma chi potrebbe trattener le parole?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

Ecco tu n’hai ammaestrati molti, hai fortificato le mani stanche;

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

le tue parole hanno rialzato chi stava cadendo, hai raffermato le ginocchia vacillanti;

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

e ora che il male piomba su te, tu ti lasci abbattere; ora ch’è giunto fino a te, sei tutto smarrito.

Most, hogy rád jött *a sor,* zokon veszed; hogy téged ért *a baj,* elrettensz!

La tua pietà non è forse la tua fiducia, e l’integrità della tua vita la speranza tua?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

Ricorda: quale innocente perì mai? e dove furono gli uomini retti mai distrutti?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

Io per me ho visto che coloro che arano iniquità e seminano tormenti, ne mietono i frutti.

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

Al soffio di Dio essi periscono, dal vento del suo corruccio son consumati.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

Spenta è la voce del ruggente, sono spezzati i denti dei leoncelli.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

Perisce per mancanza di preda il forte leone, e restan dispersi i piccini della leonessa.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

Una parola m’è furtivamente giunta, e il mio orecchio ne ha còlto il lieve sussurro.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

Fra i pensieri delle visioni notturne, quando un sonno profondo cade sui mortali,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

uno spavento mi prese, un tremore che mi fece fremer tutte l’ossa.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

Uno spirito mi passò dinanzi, e i peli mi si rizzarono addosso.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

Si fermò, ma non riconobbi il suo sembiante; una figura mi stava davanti agli occhi e udii una voce sommessa che diceva:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és *ilyen* szót hallék:

"Può il mortale esser giusto dinanzi a Dio? Può l’uomo esser puro dinanzi al suo Fattore?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

Ecco, Iddio non si fida de’ suoi propri servi, e trova difetti nei suoi angeli;

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

quanto più in quelli che stanno in case d’argilla, che han per fondamento la polvere e son schiacciati al par delle tignuole!

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

Tra la mattina e la sera sono infranti; periscono per sempre, senza che alcuno se ne accorga.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

La corda della lor tenda, ecco, è strappata, e muoion senza posseder la sapienza".

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?