Job 24

Perché non sono dall’Onnipotente fissati dei tempi in cui renda la giustizia? Perché quelli che lo conoscono non veggono quei giorni?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

Gli empi spostano i termini, rapiscono greggi e li menano a pascere;

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

portano via l’asino dell’orfano, prendono in pegno il bove della vedova;

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

mandano via dalla strada i bisognosi, i poveri del paese si nascondo tutti insieme.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Eccoli, che come onàgri del deserto escono al lor lavoro in cerca di cibo; solo il deserto dà pane a’ lor figliuoli.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Raccolgono nei campi la loro pastura, raspollano nella vigna dell’empio;

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

passan la notte ignudi, senza vestito, senza una coperta che li ripari dal freddo.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Bagnati dagli acquazzoni di montagna, per mancanza di rifugio, si stringono alle rocce.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Ce n’è di quelli che strappano dalla mammella l’orfano, che prendono pegni da poveri!

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

E questi se ne vanno, ignudi, senza vestiti; hanno fame, e portano i covoni.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Fanno l’olio nel recinto dell’empio; calcan l’uva nel tino e patiscon la sete.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

Sale dalle città il gemito de’ morenti; l’anima de’ feriti implora aiuto, e Dio non si cura di codeste infamie!

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

Ve ne son di quelli che si ribellano alla luce, non ne conoscono le vie, non ne battono i sentieri.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

L’assassino si leva sul far del giorno, e ammazza il meschino e il povero; la notte fa il ladro.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

L’occhio dell’adultero spia il crepuscolo, dicendo: "Nessuno mi vedrà!" e si copre d’un velo la faccia.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

I ladri, di notte, sfondano le case; di giorno, si tengono rinchiusi; non conoscono la luce.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

Il mattino è per essi come ombra di morte; appena lo scorgono provano i terrori del buio.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Voi dite: "L’empio è una festuca sulla faccia dell’acque; la sua parte sulla terra è maledetta; non prenderà più la via delle vigne.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Come la siccità e il calore assorbon le acque della neve, così il soggiorno de’ morti inghiottisce chi ha peccato.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Il seno che lo portò l’oblia; i vermi ne fanno il loro pasto delizioso, nessuno più lo ricorda.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

L’iniquo sarà troncato come un albero: ei che divorava la sterile, priva di figli, e non faceva del bene alla vedova!"

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Invece, Iddio con la sua forza prolunga i giorni dei prepotenti, i quali risorgono, quand’ormai disperavan della vita.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Dà loro sicurezza, fiducia, e i suoi occhi vegliano sul loro cammino.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Salgono in alto, poi scompaiono ad un tratto; cadono, son mietuti come gli altri mortali; son falciati come le spighe del grano maturo.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Se così non è, chi mi smentirà, chi annienterà il mio dire?"

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?