Job 21

Allora Giobbe rispose e disse:

Felele pedig Jób, és monda:

"Porgete bene ascolto alle mie parole, e sia questa la consolazione che mi date.

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Sopportatemi, lasciate ch’io parli, e quando avrò parlato tu mi potrai deridere.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Mi lagno io forse d’un uomo? E come farei a non perder la pazienza?

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Guardatemi, stupite, e mettetevi la mano sulla bocca.

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Quando ci penso, ne sono smarrito, e la mia carne e presa da raccapriccio.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Perché mai vivono gli empi? Perché arrivano alla vecchiaia ed anche crescon di forze?

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

La loro progenie prospera, sotto ai loro sguardi, intorno ad essi, e i lor rampolli fioriscon sotto gli occhi loro.

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

La loro casa è in pace, al sicuro da spaventi, e la verga di Dio non li colpisce.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Il loro toro monta e non falla, la loro vacca figlia senz’abortire.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Mandan fuori come un gregge i loro piccini, e i loro figliuoli saltano e ballano.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Cantano a suon di timpano e di cetra, e si rallegrano al suon della zampogna.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Passano felici i loro giorni, poi scendono in un attimo nel soggiorno dei morti.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Eppure, diceano a Dio: "Ritirati da noi! Noi non ci curiamo di conoscer le tue vie!

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Che è l’Onnipotente perché lo serviamo? che guadagneremo a pregarlo?"

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Ecco, non hanno essi in mano la loro felicita? (lungi da me il consiglio degli empi!)

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Quando avvien mai che la lucerna degli empi si spenga, che piombi loro addosso la ruina, e che Dio, nella sua ira, li retribuisca di pene?

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Quando son essi mai come paglia al vento, come pula portata via dall’uragano?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

"Iddio", mi dite, "serba castigo pei figli dell’empio". Ma punisca lui stesso! che lo senta lui,

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

che vegga con gli occhi propri la sua ruina, e beva egli stesso l’ira dell’Onnipotente!

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

E che importa all’empio della sua famiglia dopo di lui, quando il numero dei suoi mesi e ormai compiuto?

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

S’insegnerà forse a Dio la scienza? a lui che giudica quelli di lassù?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

L’uno muore in mezzo al suo benessere, quand’è pienamente tranquillo e felice,

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

ha i secchi pieni di latte, e fresco il midollo dell’ossa.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

L’altro muore con l’amarezza nell’anima, senz’aver mai gustato il bene.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Ambedue giacciono ugualmente nella polvere, e i vermi li ricoprono.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Ah! li conosco i vostri pensieri, e i piani che formate per abbattermi!

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Voi dite: "E dov’è la casa del prepotente? dov’è la tenda che albergava gli empi?"

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Non avete dunque interrogato quelli che hanno viaggiato? Voi non vorrete negare quello che attestano;

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

che, cioè, il malvagio è risparmiato nel dì della ruina, che nel giorno dell’ira egli sfugge.

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Chi gli rimprovera in faccia la sua condotta? Chi gli rende quel che ha fatto?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Egli è portato alla sepoltura con onore, e veglia egli stesso sulla sua tomba.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Lievi sono a lui le zolle della valle; dopo, tutta la gente segue le sue orme; e, anche prima, una folla immensa fu come lui.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Perché dunque m’offrite consolazioni vane? Delle vostre risposte altro non resta che falsità".

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.