Psalms 95

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

venite laudemus Dominum iubilemus petrae Iesu nostro

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

praeoccupemus vultum eius in actione gratiarum in canticis iubilemus ei

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

quoniam fortis et magnus Dominus et rex magnus super omnes deos

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

in cuius manu fundamenta terrae et excelsa montium ipsius sunt

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

cuius est mare ipse enim fecit illud et siccam manus eius plasmaverunt

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

venite adoremus et curvemur flectamus genua ante faciem Domini factoris nostri

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

quia ipse est Deus noster et nos populus pascuae eius et grex manus eius

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

hodie si vocem eius audieritis nolite indurare corda vestra

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

sicut in contradictione sicut in die temptationis in deserto ubi temptaverunt me patres vestri probaverunt me et viderunt opus meum

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

quadraginta annis displicuit mihi generatio illa et dixi populus errans corde est

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*

et non cognoscens vias meas et iuravi in furore meo ut non introirent in requiem meam