Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

quare turbabuntur gentes et tribus meditabuntur inania

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

consurgent reges terrae et principes tractabunt pariter adversum Dominum et adversum christum eius

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

disrumpamus vincula eorum et proiciamus a nobis laqueos eorum

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

habitator caeli ridebit Dominus subsannabit eos

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

tunc loquetur ad eos in ira sua et in furore suo conturbabit eos

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

ego autem orditus sum regem meum super Sion montem sanctum suum adnuntiabo Dei praeceptum

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Dominus dixit ad me filius meus es tu ego hodie genui te

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

postula a me et dabo tibi gentes hereditatem tuam et possessionem tuam terminos terrae

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

pasces eos in virga ferrea ut vas figuli conteres eos

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

nunc ergo reges intellegite erudimini iudices terrae

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

servite Domino in timore et exultate in tremore

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

adorate pure ne forte irascatur et pereatis de via cum exarserit post paululum furor eius beati omnes qui sperant in eum