Psalms 17

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

oratio David audi Deus iustum intende deprecationem meam auribus percipe orationem meam absque labiis mendacii

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

de vultu tuo iudicium meum prodeat oculi tui videant aequitates

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi *rosszat; ha tán* gondoltam *is,* nem jött ki a számon.

probasti cor meum visitasti nocte conflasti me et non invenisti

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

cogitationes meas transire os meum in opere hominum propter verbum labiorum tuorum ego observavi vias latronis

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

sustenta gressus meos in callibus tuis et non labentur vestigia mea

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

ego invocavi te quia exaudies me Deus inclina aurem tuam mihi audi eloquium meum

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

mirabilem fac misericordiam tuam salvator sperantium

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

a resistentibus dexterae tuae custodi me quasi pupillam intus in oculo in umbra alarum tuarum protege me

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

a facie impiorum vastantium me inimici mei animam meam circumdederunt

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

adipe suo concluserunt et ore locuti sunt superbe

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

incedentes adversum me nunc circumdederunt me oculos suos posuerunt declinare in terram

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

similitudo eius quasi leonis desiderantis praedam et quasi catuli leonis sedentis in absconditis

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

surge Domine praeveni faciem eius incurva eum salva animam meam ab impio qui est gladius tuus

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

a viris manus tuae Domine qui mortui sunt in profundo quorum pars in vita et quorum de absconditis tuis replesti ventrem qui satiabuntur filiis et dimittent reliquias suas parvulis eorum

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

ego in iustitia videbo faciem tuam implebor cum evigilavero similitudine tua