Psalms 137

Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

super flumina Babylonis ibi sedimus et flevimus cum recordaremur Sion

A fűzfákra, közepette, *oda* függesztettük hárfáinkat,

super salices in medio eius suspendimus citharas nostras

Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, *mondván:* Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

quoniam ibi interrogaverunt nos qui captivos duxerunt nos verba carminis et qui adfligebant nos laeti canite nobis de canticis Sion

Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena

Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

si oblitus fuero tui Hierusalem in oblivione sit dextera mea

Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

adhereat lingua mea gutturi meo si non recordatus fuero tui si non praeposuero Hierusalem in principio laetitiae meae

Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

memento Domine filiorum Edom in diem Hierusalem dicentium evacuate evacuate usque ad fundamentum eius

Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

filia Babylon vastata beatus qui retribuet tibi vicissitudinem tuam quam retribuisti nobis

Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

beatus qui tenebit et adlidet parvulos tuos ad petram