Psalms 102

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

mane perdam omnes impios terrae ut interficiam de civitate Domini universos qui operantur iniquitatem

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

oratio pauperis quando sollicitus fuerit et coram Domino fuderit eloquium suum Domine audi orationem meam et clamor meus ad te veniat

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

ne abscondas faciem tuam a me in die tribulationis meae inclina ad me aurem tuam in quacumque die invocavero velociter exaudi me

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

quoniam consumpti sunt sicut fumus dies mei et ossa mea quasi frixa contabuerunt

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

percussum est quasi faenum et arefactum est cor meum quia oblitus sum comedere panem meum

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

a voce gemitus mei adhesit os meum carni meae

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

adsimilatus sum pelicano deserti factus sum quasi bubo solitudinum

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

vigilavi et fui sicut avis solitaria super tectum

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

tota die exprobrabant mihi inimici mei exultantes per me iurabant

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

quia cinerem sicut panem comedi et potum meum cum fletu miscui

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

a facie indignationis et irae tuae quia elevasti me et adlisisti me

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

dies mei quasi umbra inclinati sunt et ego quasi faenum arui

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

tu autem Domine in aeternum permanes memoriale tuum in generatione et generatione

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

tu suscitans misereberis Sion quia tempus est ut miserearis eius quoniam venit tempus quoniam venit pactum

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

quoniam placitos fecerunt servi tui lapides eius et pulverem eius miserabilem

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

et timebunt gentes nomen Domini et universi reges terrae gloriam tuam

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

quia aedificavit Dominus Sion apparuit in gloria sua

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

respexit ad orationem vacui et non dispexit orationem eorum

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

scribatur hoc in generatione novissima et populus qui creabitur laudabit Dominum

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

quoniam prospexit de excelso sanctuario suo Dominus de caelo terram contemplatus est

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

ut audiret gemitum vincti ut solveret filios mortis

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

ut narretur in Sion nomen Domini et laudatio eius in Hierusalem

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

cum congregati fuerint populi simul et regna ut serviant Domino

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

adflixit in via fortitudinem meam adbreviavit dies meos

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

dicam Deus meus ne rapias me in dimidio dierum meorum in generatione generationum anni tui

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

a principio terram fundasti et opus manuum tuarum caeli

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

ipsi peribunt tu autem stabis et omnes quasi vestimentum adterentur et quasi pallium mutabis illos et mutabuntur

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *

tu autem ipse es et anni tui non deficient