Psalms 10

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

quare Domine stas a longe dispicis in temporibus angustiae

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

in superbia impii ardet pauper capiantur in sceleribus quae cogitaverunt

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

quia laudavit impius desiderium animae suae et avarus adplaudens sibi

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

blasphemavit Dominum impius secundum altitudinem furoris sui non requiret

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

nec est Deus in omnibus cogitationibus eius parturiunt viae eius in omni tempore longe sunt iudicia tua a facie eius omnes inimicos suos dispicit

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem *esem* bajba.

loquitur in corde suo non movebor in generatione et generatione ero sine malo

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

maledictione os eius plenum est et dolis et avaritia sub lingua eius dolor et iniquitas

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

sedet insidians iuxta vestibula in absconditis ut interficiat innocentem

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

oculi eius robustos tuos circumspiciunt insidiatur in abscondito quasi leo in cubili insidiatur ut rapiat pauperem rapiet pauperem cum adtraxerit eum ad rete suum

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

et confractum subiciet et inruet viribus suis valenter

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

dixit in corde suo oblitus est Deus abscondit faciem suam non respiciet in perpetuum

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

surge Domine Deus leva manum tuam noli oblivisci pauperum

Miért szidja Istent a gonosz? *Miért* mondja szívében: Nem keresed *rajta.*

quare blasphemat impius Deum dicens in corde suo quod non requirat

Te látod *ezt,* mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

vides quia tu laborem et furorem respicis ut detur in manu tua tibi relinquuntur fortes tui pupillo tu es factus adiutor

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

contere brachium impii et maligni quaeres impietatem eius et non invenies

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

Dominus rex saeculi et aeternitatis perierunt gentes de terra eius

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

desiderium pauperum audit Dominus praeparasti ut cor eorum audiat auris tua

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

ut iudices pupillum et oppressum et nequaquam ultra superbiat homo de terra