Proverbs 2

2:1

Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

fili mi si susceperis sermones meos et mandata mea absconderis penes te

2:2

Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

ut audiat sapientiam auris tua inclina cor tuum ad noscendam prudentiam

2:3

Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

si enim sapientiam invocaveris et inclinaveris cor tuum prudentiae

2:4

Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

si quaesieris eam quasi pecuniam et sicut thesauros effoderis illam

2:5

Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

tunc intelleges timorem Domini et scientiam Dei invenies

2:6

Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem *származik.*

quia Dominus dat sapientiam et ex ore eius scientia et prudentia

2:7

Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

custodiet rectorum salutem et proteget gradientes simpliciter

2:8

Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

servans semitas iustitiae et vias sanctorum custodiens

2:9

Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

tunc intelleges iustitiam et iudicium et aequitatem et omnem semitam bonam

2:10

Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.

si intraverit sapientia cor tuum et scientia animae tuae placuerit

2:11

Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,

consilium custodiet te prudentia servabit te

2:12

Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

ut eruaris de via mala ab homine qui perversa loquitur

2:13

A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

qui relinquunt iter rectum et ambulant per vias tenebrosas

2:14

A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

qui laetantur cum malefecerint et exultant in rebus pessimis

2:15

A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.

quorum viae perversae et infames gressus eorum

2:16

Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,

ut eruaris a muliere aliena et ab extranea quae mollit sermones suos

2:17

A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;

et relinquit ducem pubertatis suae

2:18

Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.

et pacti Dei sui oblita est inclinata est enim ad mortem domus eius et ad impios semitae ipsius

2:19

Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

omnes qui ingrediuntur ad eam non revertentur nec adprehendent semitas vitae

2:20

Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

ut ambules in via bona et calles iustorum custodias

2:21

Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

qui enim recti sunt habitabunt in terra et simplices permanebunt in ea

2:22

A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.

impii vero de terra perdentur et qui inique agunt auferentur ex ea