Job 9

9:1

Felele pedig Jób, és monda:

et respondens Iob ait

9:2

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

vere scio quod ita sit et quod non iustificetur homo conpositus Deo

9:3

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

si voluerit contendere cum eo non poterit ei respondere unum pro mille

9:4

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

sapiens corde est et fortis robore quis restitit ei et pacem habuit

9:5

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

qui transtulit montes et nescierunt hii quos subvertit in furore suo

9:6

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

qui commovet terram de loco suo et columnae eius concutiuntur

9:7

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

qui praecipit soli et non oritur et stellas claudit quasi sub signaculo

9:8

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

qui extendit caelos solus et graditur super fluctus maris

9:9

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

qui facit Arcturum et Oriona et Hyadas et interiora austri

9:10

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

qui facit magna et inconprehensibilia et mirabilia quorum non est numerus

9:11

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

si venerit ad me non videbo si abierit non intellegam eum

9:12

Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

si repente interroget quis respondebit ei vel quis dicere potest cur facis

9:13

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

Deus cuius resistere irae nemo potest et sub quo curvantur qui portant orbem

9:14

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

quantus ergo sum ego qui respondeam ei et loquar verbis meis cum eo

9:15

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

qui etiam si habuero quippiam iustum non respondebo sed meum iudicem deprecabor

9:16

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

et cum invocantem exaudierit me non credo quod audierit vocem meam

9:17

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

in turbine enim conteret me et multiplicabit vulnera mea etiam sine causa

9:18

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

non concedit requiescere spiritum meum et implet me amaritudinibus

9:19

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

si fortitudo quaeritur robustissimus est si aequitas iudicii nemo pro me audet testimonium dicere

9:20

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

si iustificare me voluero os meum condemnabit me si innocentem ostendere pravum me conprobabit

9:21

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

etiam si simplex fuero hoc ipsum ignorabit anima mea et taedebit me vitae meae

9:22

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

unum est quod locutus sum et innocentem et impium ipse consumit

9:23

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

si flagellat occidat semel et non de poenis innocentum rideat

9:24

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

terra data est in manu impii vultum iudicum eius operit quod si non ille est quis ergo est

9:25

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

dies mei velociores fuerunt cursore fugerunt et non viderunt bonum

9:26

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

pertransierunt quasi naves poma portantes sicut aquila volans ad escam

9:27

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

cum dixero nequaquam ita loquar commuto faciem meam et dolore torqueor

9:28

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

verebar omnia opera mea sciens quod non parceres delinquenti

9:29

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

si autem et sic impius sum quare frustra laboravi

9:30

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

si lotus fuero quasi aquis nivis et fulserint velut mundissimae manus meae

9:31

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

tamen sordibus intingues me et abominabuntur me vestimenta mea

9:32

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.

neque enim viro qui similis mei est respondebo nec qui mecum in iudicio ex aequo possit audiri

9:33

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

non est qui utrumque valeat arguere et ponere manum suam in ambobus

9:34

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

auferat a me virgam suam et pavor eius non me terreat

9:35

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

loquar et non timebo eum neque enim possum metuens respondere