Job 35

Tovább is felele Elihu, és monda:
igitur Heliu haec rursum locutus est
Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
numquid aequa tibi videtur tua cogitatio ut diceres iustior Deo sum
Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
dixisti enim non tibi placet quod rectum est vel quid tibi proderit si ego peccavero
Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
itaque ego respondebo sermonibus tuis et amicis tuis tecum
Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
suspice caelum et intuere et contemplare aethera quod altior te sit
Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
si peccaveris quid ei nocebis et si multiplicatae fuerint iniquitates tuae quid facies contra eum
Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
porro si iuste egeris quid donabis ei aut quid de manu tua accipiet
Az olyan embernek *árt* a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának *használ.*
homini qui similis tui est nocebit impietas tua et filium hominis adiuvabit iustitia tua
A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
propter multitudinem calumniatorum clamabunt et heiulabunt propter vim brachii tyrannorum
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
et non dixit ubi est Deus qui fecit me qui dedit carmina in nocte
A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
qui docet nos super iumenta terrae et super volucres caeli erudit nos
Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
ibi clamabunt et non exaudiet propter superbiam malorum
Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
non ergo frustra audiet Deus et Omnipotens singulorum causas intuebitur
Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
etiam cum dixeris non considerat iudicare coram eo et expecta eum
Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
nunc enim non infert furorem suum nec ulciscitur scelus valde
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, *és* szaporítja a szót értelem nélkül.
ergo Iob frustra aperit os suum et absque scientia verba multiplicat