Job 13

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

ecce omnia et vidit oculus meus et audivit auris mea et intellexi singula

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

secundum scientiam vestram et ego novi nec inferior vestri sum

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

sed tamen ad Omnipotentem loquar et disputare cum Deo cupio

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

prius vos ostendens fabricatores mendacii et cultores perversorum dogmatum

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

atque utinam taceretis ut putaremini esse sapientes

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

audite ergo correptiones meas et iudicium labiorum meorum adtendite

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

numquid Deus indiget vestro mendacio ut pro illo loquamini dolos

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

numquid faciem eius accipitis et pro Deo iudicare nitimini

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

aut placebit ei quem celare nihil potest aut decipietur ut homo vestris fraudulentiis

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

ipse vos arguet quoniam in abscondito faciem eius accipitis

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

statim ut se commoverit turbabit vos et terror eius inruet super vos

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

memoria vestra conparabitur cineri et redigentur in lutum cervices vestrae

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

tacete paulisper ut loquar quodcumque mihi mens suggesserit

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

quare lacero carnes meas dentibus meis et animam meam porto in manibus meis

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

etiam si occiderit me in ipso sperabo verumtamen vias meas in conspectu eius arguam

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

et ipse erit salvator meus non enim veniet in conspectu eius omnis hypocrita

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

audite sermonem meum et enigmata percipite auribus vestris

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

si fuero iudicatus scio quod iustus inveniar

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

quis est qui iudicetur mecum veniat quare tacens consumor

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

duo tantum ne facias mihi et tunc a facie tua non abscondar

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

manum tuam longe fac a me et formido tua non me terreat

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

et voca me et respondebo tibi aut certe loquar et tu responde mihi

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

quantas habeo iniquitates et peccata scelera mea et delicta ostende mihi

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

cur faciem tuam abscondis et arbitraris me inimicum tuum

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

contra folium quod vento rapitur ostendis potentiam tuam et stipulam siccam persequeris

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

scribis enim contra me amaritudines et consumere me vis peccatis adulescentiae meae

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

posuisti in nervo pedem meum et observasti omnes semitas meas et vestigia pedum meorum considerasti

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

qui quasi putredo consumendus sum et quasi vestimentum quod comeditur a tinea