Job 11

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

respondens autem Sophar Naamathites dixit

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

numquid qui multa loquitur non et audiet aut vir verbosus iustificabitur

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

tibi soli tacebunt homines et cum ceteros inriseris a nullo confutaberis

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

dixisti enim purus est sermo meus et mundus sum in conspectu tuo

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

atque utinam Deus loqueretur tecum et aperiret labia sua tibi

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

ut ostenderet tibi secreta sapientiae et quod multiplex esset lex eius et intellegeres quod multo minora exigaris a Deo quam meretur iniquitas tua

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

forsitan vestigia Dei conprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem repperies

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

excelsior caelo est et quid facies profundior inferno et unde cognosces

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

longior terrae mensura eius et latior mari

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

si subverterit omnia vel in unum coartaverit quis contradicet ei

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

ipse enim novit hominum vanitatem et videns iniquitatem nonne considerat

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

vir vanus in superbiam erigitur et tamquam pullum onagri se liberum natum putat

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

tu autem firmasti cor tuum et expandisti ad eum manus tuas

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

si iniquitatem quod est in manu tua abstuleris a te et non manserit in tabernaculo tuo iniustitia

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

tum levare poteris faciem tuam absque macula et eris stabilis et non timebis

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

miseriae quoque oblivisceris et quasi aquarum quae praeterierint recordaberis

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.

et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam et cum te consumptum putaveris orieris ut lucifer

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

et habebis fiduciam proposita tibi spe et defossus securus dormies

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

requiesces et non erit qui te exterreat et deprecabuntur faciem tuam plurimi

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

oculi autem impiorum deficient et effugium peribit ab eis et spes eorum abominatio animae