Genesis 2

És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

igitur perfecti sunt caeli et terra et omnis ornatus eorum

Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.

conplevitque Deus die septimo opus suum quod fecerat et requievit die septimo ab universo opere quod patrarat

És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

et benedixit diei septimo et sanctificavit illum quia in ipso cessaverat ab omni opere suo quod creavit Deus ut faceret

Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,

istae generationes caeli et terrae quando creatae sunt in die quo fecit Dominus Deus caelum et terram

Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten *még* nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

et omne virgultum agri antequam oreretur in terra omnemque herbam regionis priusquam germinaret non enim pluerat Dominus Deus super terram et homo non erat qui operaretur terram

Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.

sed fons ascendebat e terra inrigans universam superficiem terrae

És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

formavit igitur Dominus Deus hominem de limo terrae et inspiravit in faciem eius spiraculum vitae et factus est homo in animam viventem

És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

plantaverat autem Dominus Deus paradisum voluptatis a principio in quo posuit hominem quem formaverat

És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

produxitque Dominus Deus de humo omne lignum pulchrum visu et ad vescendum suave lignum etiam vitae in medio paradisi lignumque scientiae boni et mali

Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.

et fluvius egrediebatur de loco voluptatis ad inrigandum paradisum qui inde dividitur in quattuor capita

Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany *terem.*

nomen uni Phison ipse est qui circuit omnem terram Evilat ubi nascitur aurum

És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.

et aurum terrae illius optimum est ibique invenitur bdellium et lapis onychinus

A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.

et nomen fluvio secundo Geon ipse est qui circuit omnem terram Aethiopiae

És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.

nomen vero fluminis tertii Tigris ipse vadit contra Assyrios fluvius autem quartus ipse est Eufrates

És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

tulit ergo Dominus Deus hominem et posuit eum in paradiso voluptatis ut operaretur et custodiret illum

És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

praecepitque ei dicens ex omni ligno paradisi comede

De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

de ligno autem scientiae boni et mali ne comedas in quocumque enim die comederis ex eo morte morieris

És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

dixit quoque Dominus Deus non est bonum esse hominem solum faciamus ei adiutorium similem sui

És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.

formatis igitur Dominus Deus de humo cunctis animantibus terrae et universis volatilibus caeli adduxit ea ad Adam ut videret quid vocaret ea omne enim quod vocavit Adam animae viventis ipsum est nomen eius

És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.

appellavitque Adam nominibus suis cuncta animantia et universa volatilia caeli et omnes bestias terrae Adam vero non inveniebatur adiutor similis eius

Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.

inmisit ergo Dominus Deus soporem in Adam cumque obdormisset tulit unam de costis eius et replevit carnem pro ea

És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.

et aedificavit Dominus Deus costam quam tulerat de Adam in mulierem et adduxit eam ad Adam

És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

dixitque Adam hoc nunc os ex ossibus meis et caro de carne mea haec vocabitur virago quoniam de viro sumpta est

Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

quam ob rem relinquet homo patrem suum et matrem et adherebit uxori suae et erunt duo in carne una

Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

erant autem uterque nudi Adam scilicet et uxor eius et non erubescebant