Ecclesiastes 4

Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, *nyilván van* azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt *szenvednek,* és vígasztalójuk nincs nékik.

verti me ad alia et vidi calumnias quae sub sole geruntur et lacrimas innocentum et consolatorem neminem nec posse resistere eorum violentiae cunctorum auxilio destitutos

És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek;

et laudavi magis mortuos quam viventes

De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.

et feliciorem utroque iudicavi qui necdum natus est nec vidit mala quae sub sole fiunt

És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből *rendeli;* annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!

rursum contemplatus omnes labores hominum et industrias animadverti patere invidiae proximi et in hoc ergo vanitas et cura superflua est

A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét.

stultus conplicat manus suas et comedit carnes suas dicens

Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.

melior est pugillus cum requie quam plena utraque manus cum labore et adflictione animi

Viszont láték a nap alatt *más* hiábavalóságot.

considerans repperi et aliam vanitatem sub sole

Van *oly ember,* a ki egymaga van és nincs *vele* másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, *hogy azt mondaná:* vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet *minden* jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!

unus est et secundum non habet non filium non fratrem et tamen laborare non cessat nec satiantur oculi eius divitiis nec recogitat dicens cui laboro et fraudo animam meam bonis in hoc quoque vanitas est et adflictio pessima

Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.

melius ergo est duos simul esse quam unum habent enim emolumentum societatis suae

Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.

si unus ceciderit ab altero fulcietur vae soli quia cum ruerit non habet sublevantem

Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?

et si dormierint duo fovebuntur mutuo unus quomodo calefiet

Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

et si quispiam praevaluerit contra unum duo resistent ei funiculus triplex difficile rumpitur

Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé.

melior est puer pauper et sapiens rege sene et stulto qui nescit providere in posterum

Mert *az* a fogságból *is* uralkodásra megy, holott *ennek* országában szegénységben született.

quod et de carcere catenisque interdum quis egrediatur ad regnum et alius natus in regno inopia consumatur

Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; a ki amannak helyére lépendő vala.

vidi cunctos viventes qui ambulant sub sole cum adulescente secundo qui consurgit pro eo

*És hogy* az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!

infinitus numerus est populi omnium qui fuerunt ante eum et qui postea futuri sunt non laetabuntur in eo sed et hoc vanitas et adflictio spiritus